Tüzek, amelyek megvilágítják közös múltunkat, közös jelenünket és közös jövőket.

Tüzek, amelyek megvilágítják örökségünket, és amelyek utat mutatnak mindannyiunknak, minden magyarnak a nemzeti összetartozás napján.

Őrtüzek, amelyek Székelyföldön az ezeréves határt borítják lángvörös fénybe, és őrtüzek, amelyek Miskolc utcáin, terein, a miskolci dombok ormain izzanak, hogy jól látsszék Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken és a Délvidéken is, hogy mi, miskolciak, szívben és lélekben együtt vagyunk minden egyes magyar testvérünkkel, határon innen és túl. Európában és szerte a világon.

Hogy emlékszünk, mert emlékezni akarunk. És hogy nem felejtünk, mert nem akarunk felejteni. És mert van, amit nem lehet, nem szabad elfelejteni.

Hogy tudjuk, érezzük nemcsak a szívünkben, agyunkban, hanem a testünk minden egyes sejtjében, hogy mi magyarok együtt vagyunk, hogy mi, magyarok egyek vagyunk. És ezen nem változtat sem fizikai, sem politikai határ.

Itthon vagyunk a Kárpát-medencében, és itthon vagyunk Európában. Nem szomszédok, hanem testvérek. Egy nagy család egyenrangú, egyenlő tagjai.

Ezért kérjük Önt, ezért kérünk Téged, hogy ma este, aki tud, legyen ott a miskolci őrtüzek körül, és így üzenjünk a határokon túlra kényszerült magyar testvéreinknek, hogy nem feledkeztünk meg róluk.

De még fontosabb, hogy a szívünkben és a lelkünkben sose aludhasson ki ez a láng, hogy ma is, holnap is, és mindenkor tudjuk és valljuk, hogy mi, magyarok, mindannyian összetartozunk.

Találkozzunk mindannyian, szívben és lélekben a miskolci őrtüzek fényénél!