Retro sztori: a miskolci rekordhal nyomában

Aki gyakran horgászik aktívan telepített, nagyhalas vizeken, az tudja, hogy mit jelent egy-egy rekord. Milyen megmászhatatlannak tűnő csúcsként emelkedik a pecások fölé, legyen szó csak valamelyik kevésbé ismert víz tórekordjáról. Ahhoz pedig, hogy országos szinten is felkerüljön a zsákmányunk a legnagyobb fogások listájára, nem csak tudás és szerencse, de hihetetlen kitartás, áldozatkészség is szükséges – a legtöbb esetben.

Mint annyi minden, a nagy halak fogása is kicsit másképp ment szűk 30 évvel ezelőtt. Kevesebb volt a horgász, nem voltak etetőhajók, perecbe hajlítható, mégis extra dobásokra képes botok, fluoreszkáló csodacsalik és mikroszemcsés etetőanyagok. Ebből az időből származik Miskolc legnagyobb békéshala is, ami több mint 32 kilogrammot nyomott. A gigantikus ponty sokáig országos fajtarekordnak is számított, csak évekkel később tudták megdönteni a csorba-tavi fogást.

- Volt egy háromfős csapatunk, akikkel állandóan együtt horgásztunk – meséli Szegedi Dezső, akit a Miskolci Nemzeti Színház színészeként ismer leginkább a város, pedig fiatalkora óta szenvedélyes halvadász. Azt pedig még kevesebben tudják róla, hogy nem csak szemtanúja, de tevékeny résztvevője is volt a rekordfogásnak. – Az említett esetnél is hárman mentünk: Hováth Tibor, Kiss Lajos – sajnos ő azóta elhunyt – és én magam. Általában péntek délutántól vasárnap reggelig tartott egy-egy ilyen horgászat. Akkor is kimentünk, de egészen késő estig nem volt kapásunk. 11 körül a két barátom már lefekvéshez készülődött. Én még molyoltam valamit a sátrak körül, amikor egy nagy koppanást hallottam a hátam mögött. Megfordultam, és láttam, hogy az egyik boton – nem az enyémen – fent van a kapásjelző. Odaszaladtam és akasztottam (akkor ezt még semmilyen szabály nem tiltotta), majd szóltam a barátomnak, hogy jöjjön, fárassza ki a halát. Ő fentről kiszólt, hogy dehogy jön, majdnem alszik, húzzam ki én – meséli a rekordfogás körülményeit Szegedi Dezső, aki jó darabig maga fárasztotta a halat.

- Hamar éreztem, hogy nem retúrponty van a horgon, ezért továbbnógattam Tibi barátomat (az ő botján volt a kapás), hogy ugyan, jöjjön már le. Ő végül dúlva fúlva felkelt, odasétált, és a kezébe vette a horgászbotot. Néhány másodperc múlva már tovatűnt az álom a szeméből: érezte ő is, hogy ez nem mindennapos este lesz.

Felkeltették a harmadik társukat is. Míg Szegedi Dezső a partról figyelt, addig a többiek csónakba ültek, és úgy fárasztották a harcias halat.

- Negyed óra eltelt, akkor kiáltottam be először, hogy érdeklődjek, mi a helyzet. „Még fárasztunk” -jött a válasz. Fél óra múlva megismétlődött ugyanez a beszélgetés, mert hiába csónak, hiába az erős felszerelés, a hal még a vízben volt. Amit bevittek merítőhálót, az kicsinek bizonyult, így be kellett nekik vinni egy nagyobbat. Egyre több lámpacsóva szegeződött már ekkor ránk, felkavartuk az éjszakai nyugalmat. Végül sikerült szákba terelni. Ekkora halat még életemben nem láttam: közel 33 kilós tükörponty. Az egyik ellenőr javaslatára vittük hitelesíteni. Kiderült, ez volt Magyarország addigi legnagyobb pontyfogása – fejezi be történetét a csorba-tavi rekordpontyról Szegedi Dezső.

Bájer Máté