Ahogy az egész országban, úgy vármegyénkben és Miskolcon is sokan küzdenek alkoholbetegséggel. Több hatékony módszer létezik, ami segít a leszokásban. A Kékkereszt csoportok különlegessége, hogy Isten gyógyító erejére számítanak a szabadulásnál. Gyakran beszámolnak róla nem hívő függők is, hogy leszokásuk szinte szakrális tapasztalat volt, amire felsőbb segítség nélkül nem lettek volna képesek. A Magyar Kékkereszt Egyesület és Református Iszákosmentő Misszió központja Dömösön található, amely országos hírű, de a kezdeményezés Bükkszentkeresztről indult. A központtal a miskolci Kékkereszt csoport is folyamatosan tartja a kapcsolatot. 

Szerkesztőségünk tagjai a miskolci csoportban jártak, akik keddenként 16 órától a Tiszáninneni Református Egyházkerület Székházának második emeletén tartják találkozóikat utógondozás jelleggel. Mivel a résztvevők ragaszkodnak anonimitásukhoz, ezért a csatlakozáshoz előzetes bejelentkezés szükséges a kekkereszt.miskolc@gmail.com e-mail címen. A csoportba járásnak nem feltétele a Kékkereszt tagság. 

A csoportban három lelkész is szolgál: Kónya Ákos református kórházlelkész, Kovács Imre református lelkész, aki kötetlen beszélgetős találkozókat is szokott tartani. Továbbá Kovács Zoltán, miskolci metodista lelkész, akinek az alkalmán részt vettünk. Itt Jézus szombat napi gyógyítása, valamint a csonka-bonkák vendégül látásának szentírási példájára alapozva beszélgettek a résztvevők. A téma az volt, hogy milyen nehézségek kapcsolódhatnak ahhoz, hogy egy közösséghez tartozzanak és milyen a jó közösség, ahol megtalálták a helyüket. Ezt követően kérdésünkre elmondták, hogyan segíti őket a Kékkereszt csoport. 

Csodának éli meg szabadulását

- Tavaly januártól vagyok a csoport aktív tagja, de már tíz éve próbáltam leszokni az alkoholról és korábban drogfüggő is voltam. Mivel előtte sehová nem jártam, se gyülekezetbe, se közösségbe, így elmaradt az utógondozásom és szinte törvényszerű volt, hogy mindig visszaestem. Több társam, akiknek sikerült leszokni, javasolta, hogy próbáljak meg csoportba járni és aktív lenni, ami bevált – osztotta meg B. Zsolt.

Hozzátette, hogy Zsibriken, a drogterápiás intézetben kezdett el ismerkedni a keresztyénséggel és először a gyerekbibliát olvasta. Elárulta, hogy eleinte hullámzó volt az istenkapcsolata, de az utolsó szabadulása csodaszerűen történt, megszűnt az alkohol iránti sóvárgása. 

- Ez a tapasztalat rávilágított arra, hogy az Isten meg akart szabadítani engem, kapcsolatot szeretne velem és használni akar valamire. Most már úgy élem az életem, hogy minél közelebb legyek hozzá – emelte ki Zsolt. 

Krisztusba kapaszkodva tiszták

- Római katolikus vagyok és már korábban is templomba járó voltam. Édesanyám sekrestyésként szolgált, édesapám viszont ivott. Később ugyanebbe a hibába estem bele én is, de akkor még nem tudtam, hogy ez egy betegség. Itt a csoport többi tagjától sokat tanulok, és gyakran megtapasztalom a közös imádság és a dicsőítés erejét. Megértettem, hogy nemcsak nekem, de a környezetemnek is jó, ha józan maradok – fogalmazta meg Edit. 

- Ahogy Krisztus átvette tőlünk a bűneink terhét, úgy bármit letehetünk a lába elé imádságban. Sokszor mi itt a Kékkereszt csoportban is megtapasztaljuk, hogy segít és gyógyít. Az alkoholbetegségre azt szokták mondani, hogy nem lehet belőle teljesen meggyógyulni, aki egyszer függő volt, az függő marad. Viszont mi úgy érezzük, hogy a Megváltó szabadságot ad nekünk arra, hogy ne igyunk, ami erőt ad tisztának maradni – foglalta össze Ágnes. 

Kiemelte, hogy ez a csoda addig tart, amíg a tagoknak megmarad a kapcsolata Istennel, mert, ha ez megszűnik, akkor visszaesések történhetnek. Azonban értük is lenyúlnak és imádkoznak. 

Jézushoz hívják a függőket

Végül Kovács Zoltán metodista lelkész is beszélt a Kékkereszt missziójához való kötődéséről, aki 1996-ban kezdte ezzel kapcsolatos szolgálatát Szekszárdon. 2015-ben pedig új szolgálati helyére, Miskolcra érkezett. Itt korábbi mély tapasztalatai arra indították, hogy azonnal megkeresse a helyi Kékkereszt csoportot. 

- Egy olyan lelkésznő volt az elődöm Szekszárdon, aki később egy gyógyult kékkereszteshez ment hozzá. Eleinte nem találtam a helyem ebben a szolgálatban, így feloszlott a szekszárdi Kékkereszt csoport. Aztán megkeresett egy tag, hogy indítsuk újra, akinek sok beszélgetés után igent mondtam. Bementem vele a pszichiátriára, hogy ellessem, hogyan működik egy ilyen utógondozó csoport. Aztán, ahogy újra beindult a Kékkereszt, valami áttört bennem és kinőtte magát a közösség – idézte fel Kovács Zoltán, a Magyarországi Metodista Egyház Miskolci Körzetének lelkipásztora.  

Beszámolt róla, hogy Miskolcon először csak egyszerű résztvevőként jelent meg az alkalmakon, mert megszerette a kékkeresztes légkört. 

- Nagyon fontosnak tartom a Kékkereszt szolgálatát és jó barátaim lettek ebből a körből. Felszabadító érzés olyan emberek között lenni, akikkel teljesen természetes hangnemben tudok beszélgetni. Az alkalmakon is mindig őszinteségre törekszem és hangsúlyozom, hogy nem én tudom a megoldást. A szabadító nem én vagyok, hanem Jézus Krisztus és hozzá hívunk embereket. Dömösről sokszor úgy érkeznek hozzánk, hogy elmondják, ott élték meg először, hogy őket is lehet szeretni, Isten elfogadja őket és tiszta lappal indulnak. Azaz lelki tapasztalatot élnek át, ami erőt ad az újrakezdéshez – mesélte.