Felidézte, hogy 1983. szeptember 1-jén a város köszöntötte az évkezdő diákokat: felvonulást rendeztek, amire meghívták Nyíregyháza akkortájt alakuló mazsorett együttesét. Ő is nézte a rendezvényt, majd egyszer csak megkocogtatták a vállát. Környei László volt az, a városháza kulturális osztályának vezetője. Megkérdezte, hogy tudna-e ilyen műsort összeállítani, amire az volt Fügeczkiné Balogh Mária válasza, hogy „még különbet is!”

Táncoló talpak

Marika néninek nem a szél hordta össze az önbizalmát, kétéves kora óta szívja magába a tánc művészetét.
- Nagymamám tánctanár volt, apukám szintén, neki volt egy tánciskolája is a Weidlich-udvarban. Amikor lehetett, édesapám foglalkozott velem, sőt, az osztályunkat is tanította. Amikor felső tagozatos voltam, ő az Avas Táncegyüttes elődjében oktatott, és kitalálta, hogy az osztályom jó lesz utánpótlásnak. Így egészen '56-ig táncoltam ott – idézte fel.
A Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakán akkoriban tízévente indítottak képzéseket: Marika néninek ki kellett várnia, hogy jelentkezhessen. Addig is nép- és gyermektánc oktatói képesítést szerzett – később persze abszolválta a Balett Intézet társastánc-képzését is.

1

- Nem volt lehetőség arra, hogy tánctanárként dolgozzak, ezért elvégeztem az ehhez legközelebbi szakot, a népművelést. Első munkahelyem 1964-ben az akkor induló Ady Endre Művelődési Házban volt mint egyedüli népművelő. A csoportjaimat így később tudtam kötni intézményes keretekhez – mondta.
Elsőként, negyvenöt éve a Ködmön Formációs Táncegyüttes született meg Fügeczkiné Balog Mária szárnyai alatt, majd negyven éve - a fent említett felvonulás hatására - létrejött a Miskolci Mazsorett Együttes.

Százezer először…

- Környei László azt mondta, van százezer forintja a városnak az együttes-alakításra, de csak abban az esetben, ha novemberig ezt az összeget felhasználom: számlákkal dokumentálva. Szűk két hónapom volt tehát. Elutaztam Budapestre, hogy megnézzem, milyen anyagokból legyen a fellépőruha. Cipész olyan nagy mennyiségben nem tudott bőrt beszerezni, mint amire a csizmákhoz szükségem volt, így a nagykert kellett felkeresni először. Jártam kalaposnál is - ecsetelte.

A ruhákat végül az Operettszínház varrodája készítette el. Összehasonlításképpen: egy mostani fellépődressz ára mozog százezer forint körül. Marika néni ebből az összegből akkor huszonkét marabutollas kosztümöt csináltatott csizmával, kalappal és variálható kiegészítőkkel.

Folthoz a zsákot

- Megrendeltem a méreteket, bár még nem tudtam, kire. Viszont volt elképzelésünk. A csoport létrehozását ugyanis a férjemmel, Fügeczki Róberttel vállaltam, aki testnevelő tanárként pontosan tudta, milyen fizikummal kell rendelkeznie a mazsoretteknek - tette hozzá.
Ahogy a focistákat a labdaérzékenységük, az állóképességük és a robbanékonyságuk szerint válogatják, úgy a mazsoretteknek is meg kellett felelniük bizonyos elvárásoknak. A miskolci együttes azzal tűnt ki, hogy nem szedtek tagdíjat, így nem a szülők zsebmélysége, hanem a lányok ügyessége, szépsége és a technikai felkészültségük dominált.

- Nagyjából 172 centis, adott ülőmagasságú, comb- és mellméretű, szép arcú lányok jelentkezését vártuk. Végül huszonkét mazsorettel kezdtük meg a munkát. A zeneművészeti szakiskola fúvósaival gyakoroltunk, és májusban már fel kellett lépnünk egy ünnepségen. A sportcsarnok előtt kellett menettáncot lejtenünk. A fellépést megelőző estéken férjemmel lejöttünk a főutcára és leléptük a távolságokat: hány lépés a menettánc, hol kezdődik az álló produkció. Ehhez választottunk koreográfiát és zenét – mesélte az alapító.

Vastaps

A produkció végül nagy sikert aratott. Olyannyira, hogy még abban az évben Németországba utazott az együttes.
- Minden évben külföldi útra mentünk, volt olyan esztendő, amikor háromszor hívtak minket Franciaországba. Akkoriban kezdték felfedezni a fúvószenekarok is, hogy sokkal hatásosabb a fellépés, ha mazsorettek mennek a zenészek előtt - húzta alá Marika néni, aki végül tizenöt évig vezette az együttest, és csak a férje halálának hatására adta tovább a mazsorettbotot.