A rendezvény keretében „Szigorúan titkos!” – Hallgatók és oktatók az ’56-os forradalomban és a megtorlás időszakában címmel nyílt meg egy páratlan dokumentumokból, fotókból, valamint hang- és  filmfelvételekből álló kiállítás, amelynek anyagát a vármegyei levéltárban őrzött eredeti dokumentáció szolgáltatja. Az időszakos kiállítás az Egyetemvárosban a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár földszinti kiállítóterében tekinthető meg néhány napig. Az eseményen elhangzott, a campus oktatói, hallgatói és dolgozói évtizedek óta nagy tisztelettel hajtanak fejet egykori hallgatóik előtt, akik életük kockáztatásával vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseiben. 

- Nekünk közvetlen érintettségünk van az eseményben, ezért minden évben nem csak általában, mint egy nemzeti ünnepre emlékezünk, hanem fejet hajtunk azon hősök előtt, akik a mi múltunk, az egyetemi múltunk szerves részéhez tartoznak – emelte ki Horváth Zita, az egyetem rektora. 
Rámutatott, sajátos sors jutott a Miskolci Egyetemnek, ez elkezdődött már a jogelőd, a Selmecbányai Akadémiával, amelynek sorsa jól reprezentálja a történelem viharait, annak napos és árnyékos oldalát. Az egyetem útja Selmecbányán indult, Sopronban folytatódott, majd éppen 1949-ben, már a diktatúra éveiben – 75 évvel ezelőtt – telepítették át Miskolcra. Szinte a sors iróniája az is, hogy azok ellen lázadtak fel a miskolci egyetemisták és oktatók 1956-ban, akik néhány évvel korábban itt indították újra az intézményt. 

- Ma azokra emlékezünk, akik ebben a forradalomban részt vettek, azok előtt, akik életüket áldozták, de azok előtt is, akik életben maradtak – közülük néhányan itt vannak ma velünk -, akik börtönbüntetést vagy egyéb mellőzöttséget voltak kénytelenek életük során elviselni. Abban a rendszerben, amely az ’56-os forradalmat eltiporta, kérdéses volt, hogy egyáltalán működhet-e tovább az egyetem. Szerencsére maradtunk és ma itt ünnepelhetünk. Ez mindenekelőtt azoknak a szabadságszerető fiataloknak köszönhető, akik elsőkként csatlakoztak a forradalomhoz - hangsúlyozta a rektor. 
 
A Miskolci Egyetemen megnyílt kiállítás fotótárban fennmaradt ’56-os kép és filmgyűjteményéről Szendi Attila, az egyetemi könyvtár, levéltár és múzeum igazgatója beszélt az egybegyűlteknek. Úgy fogalmazott, hogy ezeknek a fotóknak és minden azokon – ha néhol homályosan is – látható embernek története van. Nem csak abból a szempontból van története, hogy hogyan maradtak fent, és hogyan őrződtek meg ennyi éven keresztül, hanem azért is, mert ezeknek a fotóknak szellemisége van. 

- Az egyetemünk büszke arra, hogy nem csak a többszáz éves múltját tudja bemutatni, hanem a munkának a megbecsülését is olyan intézményi keretek közé tudja zárni, amely a Miskolci Egyetem közgyűjteményében ölt testet. Ez egy nyilvánosan is elismert közgyűjtemény, amelynek javait az örökkévalóság számára szeretnénk megőrizni. Ezen értékek között van a fotótárunk, amely mintegy háromezer fotóból áll. Ezeknek ugyan csak töredéke az, amely ’56-tal foglalkozik, ez mégis a legnagyobb becsben tartott gyűjteményünk. Ennek külön jelentőséget ad, hogy a korszak dokumentumait, emlékeit nagymértékben szándékosan elpusztították, más része elveszett. Összevetésként: Kecskeméten egyetlen egy fotó nem maradt fenn az ’56-os eseményekről, míg nálunk több tucatnyi. Ez pótolhatatlan érték – mondta az igazgató. 
Az egyetemi könyvtár, levéltár és múzeum munkatársainak feladata az, hogy ezeknek a fotóknak a szellemiségét kutassák, feltárják. Ezt a szellemiséget nem ők találják ki, hanem az egykori készítők és a képeken szereplő személyek adják. 

A „Szigorúan titkos!” – Hallgatók és oktatók az ’56-os forradalomban és a megtorlás időszakában című tárlatot Kis József, a vármegyei levéltár igazgatója mutatta be. Az üvegtárolókban a korabeli bírósági, ügyészségi és pártbizottsági dokumentumok sorakoznak, abban a sorrendben, ahogyan akkor a bíróságok tárgyalták az ügyeket. 

Kis József szerint a kiállított anyag páratlan, hiszen nagyon kevés eredeti írásos anyag, „bizonyíték” maradt fenn. Ezek zöme is a periratokból, vallomásokból, ítéletekből vagy az azokhoz csatolt tárgyi bizonyítékokból áll. Az igazgató rámutatott, a ránk maradt forrásanyagot természetesen megfelelő forráskritikával kell kezelni, hiszen a megtorlás során olyan iratok is készültek, amelyek nem feltétlenül arról szóltak, ami megtörtént, hanem vagy arról szóltak, amit szeretett volna az adott vádlott elhitetni a vádlóival, vagy pedig, amit a politikai nyomozóosztály akart elhitetni a vádlottról. 

- Furcsa módon éppen a megtorlás miatt maradhattak fenn egyes dokumentumok, például azok közül, amelyeket házkutatások során foglaltak le bizonyítékokként. Ezek bekerültek a peranyagokba. Ezekből láthatunk most egy válogatást az itt lévő kilenc tárlóban. Ezek zöme közvetlenül is kapcsolódik az egyetemhez, például Fekete László adjunktus, kohómérnök periratai, aki a diákparlament képviselője volt a megyei munkástanácsban, és több más egykori hallgatóé – ismertette a levéltár igazgatója. 

A campus oktatói, hallgatói és dolgozói évtizedek óta nagy tisztelettel hajtanak fejet az egykori hallgatóik előtt, akik életük kockáztatásával vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseiben. Az ünnepi megemlékezés és a kiállítás megnyitója után, az E/1-es kollégiumnál, a forradalom miskolci egyetemista hőseinek emléktáblájánál rótták le kegyeletüket az egyetem vezetői, az ’56-os élő szemtanúk és a miskolci önkormányzat képviseletében Hollósy András alpolgármester.