1

„Száz évvel ezelőtt kezdte meg működését a Miskolci Művésztelep” – ezzel a mondattal nyílt tárlat 2021 októberében, mely akkor a miskolci Művésztelep centenáriumi kiállítás-sorozatának első része volt. A Pirint Andrea kurátori munkája alapján megszületett bemutató az 1921 és 1952 közötti időszakot fogta át.

Jelen kiállításra szintúgy a galéria és a Herman Ottó Múzeum saját gyűjteményéből válogattak: közel harminc év, harminc név – művészi eredményekkel és emberi tanulságokkal. A múzeum munkatársai ezúttal a rombolásokkal, építkezésekkel, kudarcokkal, eredményekkel, riválisokkal, barátságokkal, elköltözőkkel és beköltözőkkel tűzdelt újabb harminc esztendő történetét dolgozták fel.

– Az ötvenes években induló második szakaszt a grafika jellemezte, melyet a Krakkóból hazaérkező friss diplomás Feledy Gyula képviselt, aki maga mellé gyűjtötte a kor legjobb grafikusait, majd megalapította az Országos Grafikai Biennálét, s ezzel országos hírűvé tette Miskolcot – elevenítette fel a Miskolci Művésztelep 1952 és 1980 közötti történetét taglaló tárlatot megnyitó Máger Ágnes festőművész.

A városban dolgozó képzőművészek fontos szellemi és alkotóműhelyt alakítottak ki a Csabai kapu 22. szám alatt. A régi épületegyüttesből mára már csak az alsó épület maradt meg, ez azonban napjainkban is régi funkciójával üzemel: közösségi műtermek és grafikai műhely működik benne vendégszobákkal.

A közművelődési és turisztikai tanácsnok köszöntőjében felidézte, amint fiatal kultúraközvetítőként szemtanúja lehetett a művésztelep sokszorosító grafikai eljárásainak. Megelőlegezve a kollektíva történetének harmadik periódusát feldolgozó összeállítást, s a jelenben íródó negyediket Borkuti László rámutatott: a művésztelep komoly ranggal bír az ország képzőművészeti életében, amennyiben Miskolc legalább annyira kultikus helynek számít e téren, mint Szolnok vagy Szentendre.

Működésük arra az időszakra tehető, amikor „Nagy-Miskolc” megszületik, majd a több kisebb településrész szocialista stílusú lakótömbök mentén egybeolvad. A hirtelen felduzzadt lakosságot a komfortosnak számító otthonokban és gyárakban találjuk. Az értelmiség az egyetemen, iskolákban, kulturális intézményekben próbálja megtalálni új, városlakó identitását, a "miskolciság" tudatát.

Kónya Ábel szerint a kutatások és a képanyagok válogatása során egyértelmű volt számukra, hogy száz évet nem lehet kétszáz négyzetméterbe zsúfolni, ezért is döntöttek úgy, hogy több részletben tárják a közönség elé a Művésztelep históriáját. A Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője végül emlékeztetett: ősszel folytatódik a galéria több mint egy évtizedre visszanyúló grafikatörténeti sorozata, melyben kiemelt helyet kap majd a Grafikai Biennálé.

A megnyitón felszólalók egyöntetű megállapítása volt, hogy ezek az alkotók saját szempontjaik mellett a kor elvárásaihoz is kénytelenül alkalmazkodó emberek voltak, ily módon a város történetének részévé váltak. Nevükkel nőttek fel generációk, korrektúráiknak köszönhetően kerültek olyanok a művészeti felsőoktatásba, akik még ma is aktív alkotók, oktatók és elméleti szakemberek.

A kiállítás – melynek kurátora Madarász Györgyi – hétfő kivételével 9 és 17 óra között egészen augusztus 21-ig látogatható.