Ujjai buktatták le a rendőrnő molesztálóját

A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) igazságügyi genetikusai leplezték le a putnoki R. Zoltánt (29), aki november 8-án reggel a város Rákóczi útján durván megfogdosott egy civilben az állomáshelyére igyekvő, akkor még próbaidős rendőrnőt.

A Putnoki Rendőrőrs munkatársai közül ma reggel is többen indultak el a Mátyás király tér felől a Rákóczi út 87. alatti objektumhoz, hogy felvegyék szolgálatukat, és talán az a rendőrnő is köztük volt, aki hét hónappal korábban ezen a szakaszon szexuális kényszerítés áldozatává vált. Az ügyről a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei rendőrség Facebook-oldalán lehet olvasni.

– Hallottam, hogy valaki lépked mögöttem, és amikor már csak pár méterre lehetett, egy pillanatra úgy fordultam, hogy lássam, a járda melyik felén halad, hogy kényelmesen elférjen mellettem, mert esernyőt tartottam – idézte fel az őrmester, aki ekkor még a Miskolci Rendvédelmi Technikum tanulója volt, és a tíz hónapos járőrképzés gyakorlatát töltötte a Putnoki Rendőrőrsön.

– Nem feltételeztem, hogy bűncselekmény áldozatává válhatok a rendőrség utcájában, pár száz méterre az objektumtól. Ennek tudom be, hogy ledermedtem, amikor az idegen férfi hátulról az ágyékomhoz nyúlt, méghozzá durván, valósággal belém mart, fájdalmat is okozott. Elkiáltottam magam, majd a jobb kezemben lévő ernyővel felé suhintottam, és el is találtam, de az arcát ekkor sem láttam, mert megfordult. Olyan gyorsan szaladt át a merőleges Thököly útra az Andrássy Dénes út felé, hogy nem láttam értelmét a követésének. Csak annyi ideig futottam utána, hogy lássak valamit belőle, majd bejöttem az őrsre. Legfeljebb fél percet szusszantam, mert feldühített nagyon, és ezalatt azt is eldöntöttem, hogy ezt nem hagyom annyiban.

Kocsis István alezredes, putnoki őrsparancsnok munkatársakkal beszélgetett az épület aulának is beillő földszinti folyosóján, amikor a rendőrnő aznap reggel megérkezett, és rögtön jelentette neki, hogy pár perccel korábban szexuális kényszerítés áldozatává vált.

– Azonnal szolgálati autóba ültünk két járőrrel, egy nyomozóval és a sértett kolleganővel – vette át a szót Kocsis István, aki sejteni vélte, ki lehet az elkövető. – Nem sokkal azelőtt kaptunk bejelentést hasonló bűncselekményről, melynek nevesített elkövetője arrafelé lakott, amerre az illető futott, ezért első körben hozzá mentünk. Nedves cipőtalpnyomokat nem láttunk az ingatlan bejárati ajtajánál, és a férfi viselkedése is hitelesnek tűnt. Azt bizonygatta, semmi köze sincs a bűncselekményhez, és hogy a csengetésünk ébresztette. Nem volt esővizes az elkövetőére hasonlító ruhája, sem a cipője, csak a testalkata volt hasonló. Több nyomozó, körzeti megbízott és járőr is dolgozott a felderítésen, de sajnos nem tudtuk azonosítani a molesztálót. Emésztett a dolog, mert hasonló esetről még csak nem is hallottam.
A rendőrnő nadrágját steril zacskóba tették.

– Részese voltam a forró nyomos csapatnak, és munkatársaim nevében is mondhatom, csalódtunk, hogy nem sikerült használható adathoz jutnunk – vázolta Feledy Roland zászlós, a Putnoki Rendőrőrs bűnügyi alosztály nyomozója, aki kamerafelvétel után kutatott. – Sajnos csak egy kamerát találtunk, de mivel a tulajdonosa pont abban az időszakban váltott szolgáltatót, a készülék nem működött. Sajnos a tanúkutatás sem vezetett eredményre, de a genetikai elemzés sikerében még reménykedhettünk. Az elkövető olyan erősen szorított rá a sértett kolleganő intim testrészére, hogy bevérzése keletkezett, így biztosak lehettünk benne, hogy a nadrág hajlatában vannak DNS-maradványok, ezért a ruhadarabot lefoglaltam, és felküldtem Pestre, az NSZKK-ba.

– Aznap a szolgálati nadrágomban mentem haza, és bíztam benne, hogy a szakértők találnak használható nyomot a tréningalsómon, mert nem sokkal azelőtt vásároltam, és kimostam, mielőtt hordani kezdtem – tette hozzá a rendőrnő. – Nyilván így is volt rajta szennyeződés, és bizonyára a férfi ujjai sem voltak tiszták, de olyan sok jót hallottam az NSZKK igazságügyi genetikusairól, hogy joggal reménykedtem. Bár azt sem tagadom, hogy úgy fél év elteltével kezdtem kételkedni benne, hogy sikerül leleplezni az elkövetőt. Ebben az is szerepet játszott, hogy közben magam is figyelgettem, hátha valahol meglátom Putnokon, de nem került a szemem elé. Így aztán kellemesen meglepődtem, amikor nemrég azzal hívott fel az őrsparancsnok, hogy azonosították, és szervezik az elfogását.

R. Zoltán nem volt ismeretlen a putnoki zsaruk előtt.

– Amikor még egy környékbeli településen lakott, vagyon elleni bűncselekmény miatt folytattunk vele szemben eljárást, de évekkel korábban szabadságvesztésre is ítélték. Rabosítása során vettek tőle DNS-profil meghatározásához szükséges szájnyálkahártya-törletet, és miután az NSZKK szakemberei a nadrágról kivont mintát betáplálták az adatbázisba, egyezést mutatott – magyarázta Feledy Roland, és elmondta, a gyanúsítottat a munkahelyén, egy diósgyőri építkezésen fogták el, ahol segédmunkásként dolgozott.

– Kezdetben mindent tagadott, és nem volt együttműködő, de miután szembesítettük a szakértői vizsgálat eredményével, beismerő vallomást tett. Nem tudta megmagyarázni, a bűncselekményt miért követte el, de részletesen felidézte. Amikor a kolleganő bejött a kihallgatóba, bocsánatot kért tőle. Nem tudom, komolyan gondolta-e, de megkönnyebbültem, és ezt munkatársaim nevében is mondhatom. Mellesleg az elkövetés időszakában R. Zoltán annak a putnoki háznak az ikerrészében lakott, ahová aznap először mentünk. Mondhatni, annak a férfinak a szomszédja volt, akivel szemben korábban eljártunk szexuális kényszerítés gyanújával, és akiről azt feltételeztük, hogy ehhez is köze lehet.
A bűnbánó elkövető szabadlábon védekezhet, a sértett rendőrnő pedig inkognitóban szeretne példát mutatni sorstársainak.

– Több okból nem akarom arccal és névvel vállalni az áldozat szerepét. A hazámat szolgálom, nem a médiát, de minden hasonló helyzetbe kerülő nőnek és persze férfinak is azt tanácsolom, lépjen át az árnyékán, mert a szexuális kényszerítés bűncselekmény, szabadságvesztés is kiszabható érte – hangsúlyozta a sértett putnoki őrmester.

– Erősebbé válhatunk, ha túltesszük magunkat azon, hogy a rendőrségi bejelentés és az eljárásban való részvétel kínos és felkavaró, főleg a találkozás az elkövetővel. Ez rólunk szól, nem róluk, bár annyi naivitást megengedek magamnak, hogy remélem, ez a férfi betartja, amit ígért. Azt mondta: „Ilyet többet nem csinálok!” Afelől viszont nincs kétségem, hogy a rendőrségen mindenki a másik mellett áll. Felemelő érzés volt, hogy a forró nyomos kutatásban olyan kollegák is részt vettek, akiknek lejárt a munkaidejük. Jó ilyen emberekkel együtt szolgálni. Még középiskolásként határoztam el, rendőr lesz belőlem, amiről a szüleim féltése miatt tettem le, aztán jöttek a gyerekek, de tavaly belevágtam, és nem bántam meg.