Vélemény

Médiaszakember, színházi dolgozó, gyógytornász - olyanokkal beszélgettünk, akik nem úszták meg egyszerűen a megbetegedés enyhe formáját sem.

Ezúttal arról kérdeztük a miskolciakat, hogy hogyan készülnek a közelgő ünnepekre. Van, aki már régóta karácsonyi lázban ég, mások még csak most kezdik érzékelni a meghittséget, az ünnep közeledtét, de van olyan is, aki még azt sem tudja, hogyan fogja ünnepi hangulatba hozni magát a vírushelyzet közepette.

Valamennyien, akik egykoron sírva-nevetve énekeltünk egymással összekapaszkodva a koncertjein, tudtuk már évek óta róla, hogy a lét - nemlét határán jár, de eddig mindig ő nyert, és mint ahogy korábban mindig, a billentyűk mögül felállva, jellegzetes kalapját tisztelete és köszönete jeléül a közönsége előtt meglengetve, mosolyogva üzeni: látjátok, itt vagyok. És neki, aki hosszú évekig küzdött egy alattomos kórral, és mindig nyert, elhittük, hogy velünk marad.

Már korábban be kellett volna vezetni – hangoztatják egyesek, mások pedig többnyire csak eltűrik, hogy az utcán is hordani kell a maszkot. Miskolciakat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a kötelező maszkviselést a közterületeken.

„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.

Korinthus Katira emlékezve.

Kapóra jött nekünk ez a medvelátogatás. Szinte azonnal a média fókuszába kerültünk.