Az első félidőben Branislav Danillović több hatalmas bravúrt is bemutatott, de diósgyőri helyzeteket is láthattak a televízió nézők, gólt azonban nem. A második félidőben létszámelőnybe került a DVTK, a vezetést mégis a hazaiak szerezték meg. Azonban mégsem szakadt meg a DVTK idegenbeli veretlenségi szériája, mert a lefújás előtt Haris Tabaković egyenlített. A találkozó után a diósgyőri játékosok és a stáb kimentek az üres vendégszektorhoz, hogy ezzel a gesztussal köszönjék meg a szurkolóknak a támogatást, amely ma csak távolból jöhetett létre.
Edzői értékelések
Joan Carrillo: - Egyenlő létszámban, úgy vélem, több helyzetünk volt, adódott két-három igen nagy lehetőségünk is, azonban a befejezéseknél hiányzott a precizitás. A kiállítás után értelemszerűen nehezebb dolgunk volt, de ekkor is jó mentalitással mentünk tovább, továbbra is győzelemre játszottunk, a DVTK pedig jobbára a védekezéssel foglalkozott és a gyors ellentámadásokban bízott. Az utolsó percben hibáztunk, egy rögzített szituáció után pedig egyenlíteni tudott ellenfelünk, azonban nem szabad ezt az egy percet, egy momentumot kiragadni, a találkozó egészét kell majd kielemeznünk. (vidi.hu)
Feczkó Tamás: - Nem úgy készültünk, hogy ennyit fogunk védekezni, de a Vidi ránk erőltette az akaratát, jelenleg ők az erősebb csapat. Ez a tavasz eddig arról szólt, hogy hány gólt szerzünk, és eddig mi lőttünk az élvonalban a legtöbb gólt, de ma a csapat megmutatta a másik arcát, hogy nagyon fegyelmezetten tud védekezni is. Volt, amikor a gólvonalról rúgtuk ki a labdát, volt, amikor Danilović védett nagyot, de ma is igazi csapat voltunk. Igaz, nem voltak itt a szurkolóink, de éreztük azt, hogy országszerte több mint tízezren nekünk szurkolnak.
Pontot, pontokat akartunk szerezni, és az utolsó húsz percben benne is lett volna, ha okosabban használjuk ki a létszámelőnyt. Akkor kicsit kapkodtunk, fölöslegesen siettettük a játékot, a támadó harmadban nem annyit birtokoltuk a labdát, mint kellett volna.
Aki a MOL Arénából el tud vinni egy pontot, az nem lehet boldogtalan, főleg úgy, ha közvetlenül a lefújás előtt szerzi a gólt. Ez is az bizonyítja, hogy mentálisan mennyire rendben van a társaság, még a 88. percben kapott gól után is van erőnk egyenlíteni.
Nálam Branislav Danilović volt a mérkőzés embere, mert több olyan bravúrt mutatott be, amire az utóbbi időszakban nem volt példa, nem is kellett. Mindig mindenki hozzá tud tenni a játékhoz, és vannak extra teljesítmények, ma Dani tartott a mérkőzésben minket, különösen az első félidőben, amikor nem úgy ment a játék, ahogy szerettük volna.
Tudjuk jól, hogy a televízió előtt nagyon sokan szurkoltak nekünk, és ahogy a szurkolótáborunk elbúcsúztatott minket a Székesfehérvárra indulás előtt, az a minimum, hogy a találkozó utáni "közös képet" megcsináltuk ezúttal is. Lélekben ezúttal is velünk voltak, és nagyon szurkoltak. Ezzel háláltuk meg a szurkolók bizalmát, szimpátiáját, és amit értünk tettek.
