Ugrás a tartalomra

„Az életünk rengeteg krízissel terhelt” – Miskolcon az SZFE vizsgaelőadása

Kujan István
Utoljára módosítva
2020. október 14. szerda 10:05
Ha átléped a küszöbünk – az utolsó Zsámbéki Gábor-Fullajtár Andrea osztály vizsgaelőadása. A bemutató időpontja 2020. augusztus 31. Másnap a Színház- és Filmművészeti Egyetem, ahogy eddig ismertük, megszűnt létezni. Az előadás azokat a benyomásokat mutatja be, amik az osztályt érték a felvételijüktől egészen addig a pillanatig, amíg az osztályfőnökük felmondott… és még egy kicsit tovább is.

A színdarabot október 14-én, szerdán este 7 órától mutatják be a Miskolci Nemzeti Színházban, a Játékszínben. Napokkal a bemutató előtt elfogyott minden jegy. Tárnoki Márk rendezőt és a színjátszást Miskolcon kezdő Katona Péter Dániel hallgatót kérdeztük az előadásról.

Jelenet a Ha átléped a küszöbünk című vizsgaelőadásból. | Fotó: Éder Vera

minap.hu: Hétfőn Szegeden játszottak. Hogyan fogadták ott a produkciót?

Tárnoki Márk: Hál’ Istennek nagyon jól. Lényegében teltház volt, a helyi társulat is megnézte a színdarabot.

Az egyetem több vizsga- és diplomaelőadásnak keresett helyszínt bemutatásra vagy továbbjátszásra a kialakult helyzet miatt. Így jönnek Miskolcra is szerdán.

Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen az Ódry Színpad működése leállt. Gyakorlati, de szakmai szempontból is igazán remek, hogy a miskolci kőszínházban is felléphetnek az SZFE hallgatói. Már most, harmadévesként megtapasztalhatják, milyen az, amikor rengeteg ember azon dolgozik körülöttük, hogy az előadás jól sikerüljön. Az egyetemen belüli vizsgaelőadásoknál ez nem jellemző; olyankor az osztály próbálja összehegeszteni a saját előadását, amit aztán szűkebb közönség néz meg.

Tárnoki Márk rendező: remek, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban is felléphetnek az SZFE hallgatói | Forrás: szfe.hu

Az előadás témája maga az egyetem, az ottani élet, ahogy a hallgatók látták, látják. Ők is írták a szövegkönyvet?

Igen. Kicsit kérdéses volt számomra eleinte, hogy aki még nem látott bele egy ilyen közegbe, mennyire fogja érteni a „belsős” történeteket. Megnyugodtam azonban, sőt volt, hogy időnként nagyon is meglepődtem a közönség reakcióin; nagyon is értik.

​Katona Péter Dániel: nagyon várom, hogy újra Miskolcon léphessek fel

Hazatér Miskolcra a színdarabbal Katona Péter Dániel. A Zrínyi gimnázium egykori diákja itt nőtt fel, a diákszínjátszót is itt kezdte. Lapunknak elmondta, egész családját átjárja a színház iránti szeretet. – Nagyon várom már, hogy újra Miskolcon léphessek fel, a kötődésem miatt talán jobban is, mint az előző vizsgaelőadásokat – mondja. Osztja a rendező véleményét: mind szakmailag, mind lelkileg, mind a közösségépítést tekintve jót tesz az egész osztálynak, hogy kilépnek az egyetem falai közül. – Az első évtől kezdve kivételes helyzetben voltunk: az osztályfőnökök fontosnak tartották, hogy már az elsős vizsgákon is legyen közönségünk. Jól kezeljük tehát a mostani vizsgaelőadások drukkját. Nyilván izgulunk a megmérettetések előtt, de egyre több osztálytársunknak vannak külsős munkái, filmet forgatnak, színházi produkciókban játszanak. Annyira tehát nem volt idegen ez a dolog. De ezek az első nagyobb közös előadásaink. A fiatal színészhallgató elárulja azt is, hogy az „Ej, a titkos egyetem” című dal az ő előadásukból született. – Lelkes Botond osztálytársam írta át a népdalt. Mára teljesen más értelmet nyert, mindenesetre nem utólag tettük bele az előadásba – eredetileg is benne volt.

Hogyan lehet egy ennyire személyes „anyagot” előadásként újrafogalmazni?

A már említett belsős történetek mellett megjelennek azok az erős élmények, amiket az első pár évben átélnek a hallgatók. És ezekhez nagyon is lehet kapcsolódni: vágyakhoz, szorongásokhoz, ahhoz, hogy egy fiatalember meg akar felelni, jól akar teljesíteni, küzd saját magával és a társaival. Ilyen szempontból mindegy is, hogy a történet most éppen a Színművészetin játszódik, vagy máshol.

A vizsgaelőadás nem pusztán egy tanulási, érési folyamatot, felnőtté, színésszé válást mutat be a nézőknek, hanem egy komoly vihart kavart, kulturális-politikai ügyet is. Ezt a réteget talán le sem tudjuk fejteni a történetről. Kiállás ez a produkció valami mellett?

Nagyon érdekesen alakult a vizsgaelőadás „élete”. Fél évig dolgoztunk az anyagon, még a veszélyhelyzet előtt, januárban indult a közös munka a hallgatókkal. Aztán rengeteg olyan markáns és meghatározó változás ment végbe, ami komolyan hatott az osztály életére: bezárt az egyetem a járvány miatt, nem lehetett közösen dolgozni, aztán jött a modellváltás. Egymást érték a krízisek. Ez persze akár pozitívan is hathat időnként a színházi munkára: a folyamatok annyira erősek és szorítóak voltak, hogy mint inspiráció beszivárogtak a közös munkába. Igen, az előadás óhatatlanul mindkét krízisről szól most már. Mondhatjuk, hogy kiállás valami mellett, de nem ez volt az eredeti szándék, hanem az, hogy valami bonyolultat, de igazat próbáljunk meg megfogalmazni. Az életünk rengeteg krízissel terhelt.

Nyilván érzékelik: jóval nagyobb reflektorfényt kap az előadás az események miatt. Hogyan hat ez a csapatra?

Szerencsés, hogy játszhatjuk az előadást, ráadásul többször, mint az Ódry Színpadon. Már most látszik, hogy ez jót tesz a színészeknek, tudják gyakorolni a szakmájukat. Előadásról előadásra fejlődik a társaság. Szakmai szempontból tehát kifejezetten előnyös a helyzet.

Színházrendező – zenés színházi rendező szakirányon végzett tavaly. Most pedig annak az osztálynak rendez, aminek osztályfőnöke augusztus elsején azonnali hatállyal felmondott. Ezt nevezik nehezített pályának!

Ez egy organikus folyamat volt. A Zsámbéki-Fullajtár osztály harmadikos, tanársegédként kísérem őket a felvételijük óta. Az osztályfőnökök sokat segítettek nekem, az egyetem oktatói nem engedték el az én kezemet sem a diploma megszerzése után. Visszahívtak, hogy segítsek tanítani, ami az én részemről is egy tanulási folyamat.

Ott volt, amikor Zsámbéki Gábor bejelentette felmondását?

Az osztállyal közösen követtük a Zoom-os bejelentkezést. Engem nem ért teljesen váratlanul; ahogy a politikai események egyre inkább szorongatták az egyetemet, úgy várható volt, hogy erre muszáj markáns választ adni. Megrendítő, de furcsa módon szép pillanat is volt egyébként, ahogy ez megtörtént. Kicsit olyan volt, mint egy utolsó tanítás, ami nem is feltétlenül szakmai, inkább emberi.

Amennyiben?

Elvek mellett kiállni, és akár egy ilyen nehéz döntést is meghozni. Mert igenis nehéz döntések ezek, tanárnak, hallgatónak egyaránt. Nagyon bonyolult, hiszen sokan nemcsak magukért felelősek, hanem másokért, diákjaikért is. Valódi dilemmák ezek.

Ha átléped a küszöbünk – az előadás milyen támpontot ad, hogyan fejezzük be ezt a gondolatot?

Ez egy többértelmű cím, ami egyrészt jelzi, hogy aki megnézi az előadást, valóban betekintést nyerhet a színművészetis fiatalok hétköznapjaiba. Másrészt kiállást is sugall: aki ide belép, az ismerjen meg minket, próbáljon meg ahhoz mérten létezni, hogy mi mennyire tiszteljük és szeretjük ezt az egyetemet.

További hírek

Olvasnivaló