Az erdőbényei mozi gépházától a CineFestig ívelt Bíró Tibor pályája    

Mint arról lapunk korábban beszámolt: a magyar kultúra napján, január 22-én a Magyar Filmakadémia első alkalommal adta át a Filmakadémia Aranyérmeket, köztük Bíró Tibornak. A CineFest igazgatója egyebek közt Márta István Erkel Ferenc-díjas zeneszerzővel és Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendezővel részesült az elismerésben.

A többi mellett Nívódíjjal, Múzsa-díjjal és vármegyei Prima díjjal is büszkélkedő Bíró Tibor hatalmas megtiszteltetésnek nevezte, hogy egy újonnan alapított kitüntetésben máris elsők között részesült. A tavaly húsz- illetve harmincéves jubileumát ünneplő CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, valamint a CINE-MIS Nonprofit Kft. első embere Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban vette át az érmet.

Az első snittek

Bíró Tibor édesapja és nagyszülei Erdőbényéről származtak, így gyermekként nyaranta több hetet is a zempléni településen töltött. Keresztanyján, az ottani mozi üzemvezetőjén keresztül nyert bepillantást a mozgóképek és a vetítés kulisszái mögé. Habár az akkor ismert klasszikus filmalkotásokból egészen sokat láthatott, eleinte jóformán csak a mozi technikai része érdekelte. Ahogy visszaemlékszik, a gépházból szinte kimozdítani sem lehetett.

Középiskolai évei végén határozta el, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Moziüzemi Vállalat által indított képzéseket, először a mozigépkezelői, majd a moziüzemvezetői tanfolyamot is elvégzi. Folyamatos kapcsolatot tartott fenn a Béke és a Kossuth Mozival, azok szakembergárdájával. Mindennek dacára szülei alapvetően tanári pályára szánták, így ezzel párhuzamosan meg is kezdte tanulmányait Sárospatakon, ahol a Comenius Tanítóképző Főiskolán egyébiránt heti rendszerességgel vetítéseket szervezett hallgatótársainak.

Szíve a ’80-as évek legelején mégis visszahúzta a mozihoz és Miskolchoz. Frissen szerzett diplomájának is köszönhetően a Béke Mozi üzemvezető-helyettesi pozícióját tudta egészen fiatalon betölteni. Lapunknak felidézte: az említett mozikban a délutániakat megelőzően még délelőtt is levetítettek két-két előadást. Tehetségére szakmai berkekben csakhamar felfigyeltek. S habár szeretett volna maradni a helyén, 1989-ben a megyei Moziüzemi Vállalat központjába, a Reklám és Propaganda Osztályra került. Ugyanott nemsoká a műsorosztályt is vezette. A rendszerváltás is itt érte.

Az újratekercselések

1994-re a moziüzemi vállalatokat országszerte megszüntették, így az önkormányzatokra saját vagyonukként maradtak rájuk létesítményeik. Miskolcon az Ady Művelődési Ház mozija, valamint a Kossuth és a Béke működött ekkortájt.

– Így lettem én az utolsó két évben a vállalat megbízott igazgatója. Rám hárult a feladat, hogy a vállalat végelszámolását véghezvigyem, és hogy a legkisebb településekig is átadjuk a vagyontárgyakat. Ezzel egyidejűleg Miskolc is úgy döntött, hogy saját kézbe veszi mozijait – idézte fel Bíró Tibor, aki a még abban az évben megalakult CINEMIS Kft. vezetői székére is sikeresen pályázott.

A cég néhány esztendeig egyeduralkodónak számított a miskolci piacon, százmillió forint feletti éves bevételt termelt, amivel könnyedén fenntartotta magát. Mígnem 2000-ben új korszak köszöntött rá a vetítőtermekre: hazánkban is berobbantak a multiplexek. Miskolcot utolsó vidéki nagyvárosként érte el a hullám, ám cserébe egyedülálló módon dupla dózisban: a Szinvaparkban és a Miskolc Plázában is megnyitottak.

– A legenda úgy szól, hogy mindketten készíttettek egy-egy felmérést, hogy milyen nézőszám várható Miskolcon. Csakhogy ugyanazokat az adatokat kapták meg, így nem számolhattak azzal, hogy ez a gyakorlatban lefeleződik. Nekik se volt ez az elején jó üzlet. Az akkori országos statisztikákban legalul teljesített Miskolc – emlékezett vissza Bíró Tibor.

Hozzátéve, sem a multiplexek légkondicionált, sztereo hangzású, korszerű belső tereivel, sem pedig az amerikai stúdiók sikerfilmes áradatával nem tudták felvenni a versenyt.

– Azt mondták, hogy a filmkópiát csak akkor adják ide nekünk, ha ők már nem vetítik és leveszik a műsorról. Ezáltal mi körülbelül fél áron dolgoztunk, ami jelentős bevételkieséssel járt – érzékeltette akkori szorult helyzetüket a szakember.

Új vászonra új fények

De felismerték szerepüket és helyi értéküket – jelesül azt, hogy amolyan harmadik tényezőként mire hivatottak és meddig nyújtózkodhatnak. A Kossuth és a Béke közül utóbbit, a nagyobbik és a rosszabbik állapotú mozit kénytelenek voltak bezárni, hogy előbbit állami és önkormányzati forrásból felújíthassák: vásznát, gépeit és székeit is teljesen kicserélték.

– Akkor azzal jöttünk el a Béke Moziból, hogy mindent viszünk, mert „mi már ide vissza nem jövünk”, aztán nagyjából tíz évvel később azt a feladatot kaptuk a városi közgyűléstől, hogy az ott megnyíló két termet kezdjük el üzemeltetni – ugrott előre a Művészetek Háza (MÜHA) megszületésének időszakába, a kétezres évek derekára az ügyvezető.

Ám még előtte, ugyancsak 2000-ben hoztak két fontos döntést a CINE-MIS-nél. Az egyiket a Kossuth-tal kapcsolatban, melyet a hazai vidéki mozik közül elsőként léptettek be az Europa Cinemas mozihálózatába, aminek mai napig tagja az azóta már a MÜHA-ba költöztetett létesítmény. Ezzel vállalva, hogy kínálata nagyjából egyharmadát európai gyártású filmekből állítják össze, melynek fejében évente rendszeres támogatásban részesülnek a nonprofit kft-nél.

Az Artmozik Nemzetközi Szövetségéhez való csatlakozás legalább annyira kulcsmomentumnak tekinthető Bíró Tibor szerint, aki mai napig annak igazgatótanácsának tagja, ennek révén pedig számos külföldi kollégájával találkozhat rendszeresen, s azok oszthatják meg vele tapasztalataikat.

– Látszott, hogy ez az irány lesz fenntartható. Ez az, amire igény és szükség mutatkozik Miskolcon – állapította meg visszatekintésében.

Két lábbal a földön álmodni

Az ezredfordulót követően Bíró Tibor és munkatársai a hazai filmesek feltörekvő generációja felé komoly érdeklődést mutattak azzal, hogy Miskolcon megszervezték a Fiatal Filmesek Találkozóját. Kiválóan felismerték, hogy a fiataloknál kevés hálásabb művészi szegmens létezik, elvégre ők azok, akik pályájuk kezdetén szívesen jelennek meg alkotásaikkal egy-egy feltörekvő fesztiválon.

Jóllehet, közönségtalálkozókat vagy éppen tematikus filmheteket már korábban is szerveztek, Madaras Péter majdani programigazgató közreműködésével azonban végül a CineFest gondolata is megszületett bennük.

– Tulajdonképpen a korábbi rendezvényeinket gondoltuk tovább, csak már fesztiválként. Lassú építkezéssel az alapoktól indultunk. Tisztában voltunk vele, hogy nagyon nehéz bekerülni a fesztiválok piacára – fogalmazott interjúalanyunk.

Öt esztendő elteltével már akkora érdeklődés mutatkozott irányukba, hogy az alkotói korhatárt is el kellett törölniük. Mexikótól egészen Thaiföldig keresték fel őket versenyfilmekkel. A fesztiváligazgató úgy értékeli, az elmúlt évtizedben a szeptemberi helyi moziünnepnek sikerült a Cannes, Locarno és Karlovy Vary által fémjelzett A-kategóriás fesztiválok mögé zárkóznia – mint fogalmazott: a realitásból kiindulva soha nem is merült fel, hogy beérjék azokat. Mindazonáltal a CineFest évről évre egyre több komolyan jegyzett rendezőt és színészt csábít Miskolcra, akár személyesen is.

– Elértük azt, amit az indulásnál kitűztünk. Egy független, a világ filmművészetének aktuális helyzetét bemutató fesztivál szeretnénk maradni – összegezte a néhány napja sokadszorra is elismert Bíró Tibor.