Török Eszter a kiállítás anyagát a Szitakötő folyóirat verseihez és meséihez, valamint három könyvhöz rajzolt, nyomtatásban eddig megjelent, legkedveltebb munkáiból állította össze. Attól izgalmasak, hogy hiányzik mellőlük az egyébként hozzájuk tartozó szöveg, mégis érthetőek. Ismérve lehet-e ez a jó illusztrációnak? Mitől nevezhetünk egyáltalán jónak egy illusztrációt?

Egy rajz akkor jó, ha illik a szöveghez, de önmagában is megállja a helyét, ha önmagában is képes kifejezni egy érzést, egy hangulatot, esetleg egy történetet, vagyis akkor, ha szöveg nélkül is él.

Hogyan jött rá, hogy illusztrálással szeretne foglalkozni?

Már gyermekkoromban kiderült, hogy jó a kézügyességem, amit feltehetően örököltem, de bizonyára hozzájárult az otthoni kreatív közeg is. Édesanyám fotóriporter volt, apukám pedig rajztanári végzettséggel dekoratőrként dolgozik. Egyértelmű volt, hogy rajztagozatra megyek, és gimnáziumba. A Zrínyi mellett döntöttünk.

Ezek szerint nem hitt abban, hogy a művészeti pálya biztos megélhetést nyújthat?

Ma úgy gondolom, hogy mindenből meg lehet élni, csak jól kell csinálni. Akkor egy gimnázium elvégzése mindenféle szempontból több lehetőséget nyújtott, de a rajz mellett maradtam.  Mivel elsőre nem vettek fel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, előbb elvégeztem a Dekoratőr és Kirakatrendező Szakképző Iskolát, majd pedig az egyetem media design szakát.

A mozgóképből mi vitte az illusztráció irányába?

Szeretek rajzolni, a karaktereim is viszonylag korán kialakultak, és a végzés után főként a grafikai munkák találtak meg, jelenleg is ezen a területen, kreatív tervező grafikusként dolgozom, ugyanakkor érdekelt a mozgókép rajzzal való kombinálása is. Az animáció már a diplomamunkámban is szerepelt. A rajzok pedig a grafikai, és az animációs munkáimban is megjelennek.

Tudatos vagy inkább ösztönös volt ennek az animált grafikai világnak a megteremtése?

Egészen biztos, hogy nem volt tudatos. Úgy gondolom, hogy minél jobban elsajátítja az ember a rajzolás művészetét, annál inkább képes lesz az absztrahálásra, és minél többet rajzol, annál inkább formálódik és fejlődik, és egyre határozottabban jelenik meg saját világa és szimbólumrendszere.

Hogyan készíti az illusztrációit?

Először elolvasom a történetet, majd kinyomtatom, hogy bárhová magammal vihessem. Aztán aláhúzogatom, bekarikázgatom azokat a szövegeket, jeleneteket, amelyek valami miatt megfognak és izgalmasnak tartok. Többnyire már olvasáskor elképzelem a helyszíneket, a helyzeteket, a figurákat. Majd ceruzával vagy filctollal másolópapírra vetem az elképzeléseimet, vagyis a rajzot, amit ezután beszkennelek a számítógépbe, végül pedig különböző számítógépes grafikai programok segítségével digitalizálom. Így kapja meg rajz a színeket és a textúrákat is.

Az illusztrációi tehát kézzel és digitalizációval készülnek. Mit tehet hozzá a kézi rajzhoz a digitalizálás?

A rajzok a digitális térben több irányba fejlődhetnek tovább, amit nyilván meg lehetne oldani egy ecsettel is, de én szeretek kísérletezni a különféle textúrákkal, rétegekkel és színekkel. A mai világban talán hatékonyabb is így dolgozni. A technika a segítségünkre lehet, ha jól használjuk a kreatív munka során. Az érvényesülésben is hasznos lehet, és bizonyos esetekben a munkát is megkönnyítheti. Bene Zoltánnal, akinek Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai – betyárpikareszk című könyvét illusztráltam, személyesen csak a könyv megjelenése után találkoztam.

Mi az, ami először felkelti az érdeklődését, ha elnyer egy munkát?

A téma vagy a történet hangulata, az abból kialakítható kompozíció, képi és a színvilág. Sokszor először csak színkódokat rakok össze magamban. Szeretem a fekete, a fehér és a szürke színt, de használok nagyon élénk, direkt tónusokat is. A lehetőségeimet, így a végterméket azonban nagyon befolyásolja és meghatározza az, hogy az illusztrálás alkalmazott műfaj, amelynek megvannak a maga kötöttségei is, mint például a rendelkezésre álló hely. Ugyanakkor ettől válik izgalmassá is, vagyis attól, hogy a megadott lehetőségekbe kell beleképzelni valami kifejezőt, ami felkelti az érdeklődést, de nem süti el adott esetben a poént, vagy nem jósolja meg a végkifejletet.

Visszahatnak Önre az elkészült és a rég nem látott rajzok?

Nem szeretem megnézni a régi rajzaimat, mert már más szemmel figyelem azokat. Látom a fejlődést, de szörnyű szembesülni velük. Az elkészült művek többnyire végtermékei egy hosszú, meglehetősen munkásnak nevezhető, küzdelmes alkotási folyamatnak, amelynek az elején, addig, amíg össze nem áll az egész a fejemben, nem történik semmi látványos dolog. Ez a nemszeretem része a munkának. Mire azonban összeáll a kép, már az cél vezérel, hogy a rajzok tőlem függetlenül, maguktól éljenek tovább.

Tíz évig élt Budapesten, aztán magánéleti okok miatt hazaköltözött. Megtalálta Miskolcon a számításait?

Most mindenkinek nehéz, de nem panaszkodhatok. Van egy állandó részmunkaidős állásom, ahol izgalmas, kreatív feladatok találnak meg, mellette pedig el tudom végezni a plusz munkáimat, melyek szintén jó lehetőségeket kínálnak. Legutóbb például a Kötve-fűzve – az Év Könyve Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyében elnevezésű pályázaton harmadik helyezést ért el az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadásában megjelent Darázs Richárd Elveszettnek hitt mesék Fényesvölgyből című könyv, amelyet én illusztráltam, és én is tördeltem. Nem kell tehát feltétlenül messzire menni a sikerekért és az érvényesülésért, de a kapcsolatok kialakítása szempontjából előnyös lehet, ha egy alkotó más térben és környezetben is megmutatja magát.

Erre a kiállítások révén több lehetősége is nyílt már pályája során, és ősztől a fővárosban ismét megmutathatja magát. Milyen munkával?

A tervek szerint a Pesti Magyar Színház decemberben mutatja be a Varázsmese című interaktív digitális előadását, ami a virtuális térben játszódik. A darab a magyar népmesék hőstetteit és próbatételeit dolgozza fel. Az előadáshoz készítek majd rajzokat, animációkat.

Kialakult a stílusa, a kiállítás anyagát válogatva szembesült azzal, hogy technikailag honnan hová jutott el. Kalandozgat a vizuális kommunikáció világában. Van-e valamilyen álma, vagy terve, amit eddig nem valósíthatott meg?

Régóta tervezem, hogy egyszer majd létrehozok egy saját design terméket. Szeretném az erre alkalmas rajzaimat szitán kinyomtatni és weboldalon értékesíteni.