Fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünnepli ebben a tanévben a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara. Ebből az alkalomból szervezett jubileumi emlékülést díszaulájában pénteken a felsőoktatási intézmény. Az eseményre meghívást kaptak a kar életében fontos szerepet játszó professzorok, jelentős tudományos életpályát befutott egykori diákok, a miskolci mérnökképzés nemzetközi elismertségében szerepet játszó akadémiai és ipari partnerek.

Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora az ünnepség kezdetén úgy fogalmazott, hetvenöt év egy ember életében sem kevés idő, ráadásul „ez a hetvenöt év nem is hetvenöt éve indult, hiszen jövőre lesz kétszázkilencven éve, hogy Selmecbányán megalapították a Miskolci Egyetem elődintézményét. 

– Ahogy a történelmünk viharai az ország sorsát is befolyásolták, ezek a viharok ugyanúgy nyomot hagytak egyetemünk történetében. Az első világháború után, amikor menekülni kényszerült az intézmény 1919-ben Sopronba költözött, de folytatta azt a tevékenységet, amit a tizennyolcadik században Selmecbányán elkezdett. A későbbi politika aztán a borsodi iparosítás fejlesztése érdekében úgy döntött, hogy 1949-ben, hetvenöt éve Miskolcra helyezte a felsőoktatási intézmény egy részét, a kohászat, bányászat átkerült városunkba. Ennek köszönhető, hogy ma itt lehetünk és ünnepelhetünk, ugyanis ennek köszönhetően jött létre új képzési területként a gépészeti oktatás – mondta el a rektor.

Folyamatos fejlődés

Hozzátette, a kezdetekkor a mai Földes, akkori Fráter gimnázium adott otthont az egyetemi oktatásnak, amire emléktábla hívja fel a figyelmet az iskola falán, melyet a Szalamander során minden évben megkoszorúznak. „Ezzel a táblával megköszöntük, hogy akkor helyet adtak az intézménynek. A történelem igazolta önmagát, hiszen akkor befogadott minket a Földes Ferenc Gimnázium idén augusztus 1-jétől pedig mi fogadtuk be a Földest, fenntartásunkba került” – emelte ki. 

Horváth Zita hozzáfűzte, az elmúlt hetvenöt évben ahogyan a világ tovább változott, úgy a Miskolci Egyetem is, hiszen ma már nem csak nehézipari egyetemként éli mindennapjait, a nyolcvanas, kilencvenes években elindult a jogász, közgazdás, bölcsész és pedagógusképzés, később pedig az egészségtudományi és zeneművészeti képzés. „Ma nyolc karon közel tizenkétezer hallgatót oktatunk az alapképzéstől a mesterképzésen, osztatlan képzésen át, szakirányú képzéseken keresztül hét doktori iskolával. Úgy gondolom, hogy az 1949-es döntés mára megtérült, hiszen Észak-Kelet Magyarország meghatározó tudásközpontjaként tölti be egyetemünk a hivatását” – zárta Horváth Zita. 

Fükő László, a fenntartó Universitas Miskolcinensis Alapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte, a felsőoktatási intézmény 2020 óta államilag elismert, alapítványi fenntartású magánegyetemként működik. Mint mondta, fenntartóként számukra az a legfontosabb, hogy az egyetem működését fenntartható gazdálkodással tudják biztosítani. 

– Az állami fenntartás továbbra is létezik, de a kormánnyal kötött keretmegállapodás bizonyos mutatók alapján biztosítja a finanszírozást az egyetemnek. Mindez biztosítja a működés mellett azt is, hogy ne kényelmesedjünk el, hiszen a támogatás most már nem alanyi jogon jár, minőségi mutatók alapján kapjuk azt. Ezen mutatók tekintetében a Miskolci Egyetem az utóbbi években jól vizsgázott, az utóbbi években a hallgatói létszám évente több mint négyezer hallgatóval bővült, így átlépte a tizenkétezer főt. Ez azért különösen nehéz helyzet, mert intézményünk így „kicsi egyetemnek nagy, nagynak viszont még mindig kicsi.” Ennek a helyzetnek a kezelése pedig sok feladatot ad nekünk, fenntartónak – mondta. 

Miskolchoz tartozik

– Hetvenöt év hosszú idő, de a miskolci vas és acélgyártás történetében ennél jóval messzebbre tekinthetünk – kezdte beszédét Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere. „Annak idején Fazola Henriknek adott volt itt minden: a fa, a víz és a vas. Egy nagyon fontos sarokkő azonban mégis hiányzott: ez pedig a szakma. Fia, Frigyes a selmeci akadémián megszerzett tudásával virágoztatta fel édesapja örökségét. Utánuk majd kétszázhúsz évvel került helyére az a hiányzó fogaskerék az önök karával, amit most ünneplünk, és ezzel teljesedett ki a város ipara, itt a Bükk lábánál. De nemcsak a város ipara, hanem maga a város is" – tette hozzá.

A városvezető méltatta a Gépészmérnöki és Informatikai Kart, amely szavai szerint az 1949-es megalakulás óta minden viszontagság ellenére mindig képes volt szakmailag megújulni, továbbfejlődni, így mára olyan széles tudományterületet átfogó képzési palettát tud magáénak, mely egyedülálló a magyar felsőoktatásban. 

– Másodszor pedig ami számomra még inkább lenyűgöző, az a karok hagyományőrzésének felbecsülhetetlen ereje. Számomra ugyanis az önök által továbbgondolt és formált selmeci hagyományok olyan közösséget jelentenek, melyek képesek generációkon átívelő tartalmat és értéket közvetíteni. Pontosan ezért gondolom azt, hogy a Miskolci Egyetem és az annak hetvenötéves jubileumát ünneplő gépészmérnöki kara elengedhetetlen fogaskereke városunk közösségének” – jelentette ki Tóth-Szántai József, aki végül hozzátette: Miskolc városa továbbra is mindent elkövet annak érdekében, hogy olyan élhető várossá alakítsák Miskolcot, mely újból méltó lesz az egyetem hírnevéhez.

Több mint tudomány

Utolsóként az Országgyűlés alelnöke szólt az eseményen megjelentekhez, aki maga is az egyetem falai között tanult. Latorcai János a Miskolc Televízió kamerái előtt elmondta, számára egy életre szóló élmény és tapasztalat volt az, amit a felsőoktatási intézményben megszerzett. „Olyan professzoraink voltak, akik akkor a szakma legjelesebb képviselői voltak, és az akkor legmodernebb tudományt adták át. Nagyon sokszor mondják, hogy az a tudomány más volt. Természetesen a tudomány folyamatosan változik, de az a tudás, az az oktatói gyakorlat, az az emberi kapcsolat, ami akkor jellemezte az egyetemet az is meghatározó volt. Tehát nemcsak szakmai tudást kaptunk, hanem egy életre szólóan megtanultuk, hogy a barátság, a másik ember tisztelete az legalább olyan fontos a szakmában, mint a tudás, az ismeretek” – mondta. 

A jubileumi esemény további részében előadást tartott Siménfalvi Zoltán, a Gépészmérnöki és Informatikai; Császár Péter, a MOL Petrolkémia Zrt. vezérigazgatója; Sinčak Peter, a Kassai Műszaki Egyetem professzora és Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ezek után átadták a kar által alapított  „Pro Facultate” Artium Mechanicarum et Rerum Informaticarum Universitatis Miskolciensis” kitüntetéseket.