A Miskolci Nemzeti Színház színművésze beszélt arról is, hogy csaknem tíz éve ő a házigazdája az Egy óra versek közt művészeink társaságában című előadássorozatnak. A gondolatnak és a szándéknak, valamint az embernek és a léleknek a tisztasága jut eszébe mindig Fandl Ferencnek a versről. – Számomra a költészet eszköz is: ha beszélni szeretnék bizonyos témákról, akkor kölcsönveszem mások szavait, amikkel aztán el tudom mondani én is, hogy mit gondolok. Ha meg tudnám írni önállóan, költő lennék. Nem vagyok az, bár próbálkoztam versírással, de nem ment. Teremteni tehát nem tudok költészetet, de használni, azt hiszem, igen.

A színművész csupán szórakozásból is olvas verseket. Legutóbb a napokban keresett egy idézetet Jorge Luis Borges A másik, aki ugyanaz című kötetében. – Annyira szeretem, hogy úgy gondoltam, ha már a kezembe került, újra elolvasom. Igazából korszakaim vannak, mindig más költőt érzek közelállónak. Hol Adyt, hol József Attilát vagy a kortársak közül Háy Jánost, esetleg Kemény Zsófit. Most épp Horváth Gyula kortárs költőt. Kevesek életművét ismerem átfogóan, de szinte mindenkitől van legalább egy kedvencem.

Az első előadásokat a 2002-2003-as színházi évadban tartották meg Halmágyi Sándor vezetésével. Tőle Lukács Gábor vette át, majd 2013-tól Fandl Ferenc következett. – Nagyon sokan voltak már nálunk előadók, fel sem tudnám sorolni. Kötetbemutatók, szerkesztett zenés műsorok, megzenésített versek, performance-ok, még táncolt vers is színesítette eddig a programot.

Fandl Ferenc már évad elején átgondolja, milyen tematikával készül az előadásokra, amiket a pandémia miatt az utóbbi egy évben nem lehetett megtartani. – A tíz alkalmat előre ki szoktam találni, hogy milyen témák köré csoportosuljanak a művek. A szerkesztést a fellépőkre bízom, akik értő gondossággal választják ki a kapcsolódó szövegeket. Talán a fiatalabb színészgeneráció jelenlétének is köszönhető, hogy a közönség sorai között egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban bukkannak fel középiskolás és egyetemista korú látogatók. Biztató, hogy számukra sem közömbös az irodalom.

A nagyjából harmincöt-negyven fős törzsközönségből többen tartanak a művészekkel a kezdetek óta. Azt nem tudni, mikor lesznek újra egy órát a versek közt, de a szervező fejében már fogalmazódnak meg a következő előadások témái. – Most sok minden van a világban, amiről érdemes beszélni. Talán érdekesek lehetnek a minőségi emberi kapcsolatok, az egymásra utaltság és az izoláció hatásai a mindennapokra.