"Megsérült a világ állandóságába vetett hitünk"
Életünk, mindennapjaink bezártságát illetően az elmúlt egy évünk nem volt teljes mértékben egységes, hiszen volt időszak, amikor enyhítettek a korlátozásokon, majd újabb szigorítások jöttek. A tavaly tavaszi karantén rögtön beledobta az embereket a mély vízbe – kezdte Kalász Judit pszichológus, amikor a pandémia és azzal járó időnként szigorúbb, máskor enyhébb járványügyi korlátozások lelkünkre gyakorolt hatásairól kérdeztük.
– Azóta azonban olyan szintű elzárás nem történt, mint egy éve, így annak volt a legerősebb mentális hatása. Nagyon kevés információ állt rendelkezésünkre a vírusról, ez okozta a bizonytalanságot. Ott akkor megsérült a világ állandóságába vetett hitünk - világított rá a szakember. - Márciustól májusig azonban érezhető volt, hogy mindenki beleveti magát az újdonságba. Ez az optimizmus megmutatkozott mind a munkában, mind a szabadidős tevékenységekben. A második bezárással ez a lelkesedés már nem volt meg, sőt, valójában karanténfáradtság mutatkozik rajtunk. Ezt a szakma más néven Covid-19 bluesnak is hívja, aminek tünetei nagyon hasonlítanak a kiégésre. Ezen a szezonális depresszió sem segített - részletezte Kalász Judit.
Keserédes visszaemlékezés
Mentálisan a kamaszodó generációt érintheti meg leginkább, hogy az online térbe kényszerülnek, hiszen nekik szinte minden másnál fontosabb, hogy saját korosztályukkal töltsék szabadidejüket.
– Keserédes visszaemlékezés lesz majd a kimaradt ballagás, a szűk körben tartott farsang és egyéb ünnepnap élménye, amik alapvetően meghatározó mérföldkövek az ő életükben – fogalmazott a szakember, aki hangsúlyozta, alapvető szükségletünk sérült az elmúlt egy év alatt: a biztonságérzetünk. – Rengetegen konkrét veszteségeket éltek meg: meghalt szerettük, megszűnt munkahelyük. Egyfajta gyászfolyamat mindenkiben elindult. A veszteségélmény valójában tudatosulása annak, hogy most már nem lesz minden ugyanolyan, mint korábban volt. Egyre többen fordulnak szakemberhez. Míg korábban elodázták problémáikat, mondván, majd megoldják magukban, most úgy érzik, nem tudnak megbirkózni mindennel egyedül. A terápiák során felszínre jönnek tehát régebbi, még meg nem oldott szorongások. A krízishelyzet valójában jót tett a szakmám megítélésének, hiszen éppen emiatt talán nyitottabbak a mentális segítséget szkeptikusan szemlélők, mint eddig – mondta, majd hozzátette, a pandémia első éve az alkalmazkodóképességünket próbálta meg. – Hogyan tudunk egy folyamatosan változó helyzethez idomulni. Ez a személyiségnek a rezilienciáját, vagyis rugalmas ellenálló képességét vette igénybe. Azt gondolom, ez mindannyiunkban sokat fejlődhetett.
Erősebb a kapocs
Az elmúlt egy év pozitívumot is hozott azért: felértékelődhettek a családi kapcsolatok. – Ez valójában annak a következménye, hogy az olyan állandósult, megváltoztathatatlan viszonyok, mint a szülő-gyerek vagy a testvéri kapocs a biztonságérzetünket növelték, amire most nagy szükségünk volt. Egy párkapcsolatra békeidőben érvényes a biztonság és az izgalom közötti arany középút megtalálása, most azonban az egyik tényezőt a külvilág biztosította számunkra, ezért a párok inkább az összetartozás érzését, a közös harcot élhették meg egy külső ellenséggel szemben. Ez pedig erősíthette a házasságokat.
A szakember javaslata, hogy igyekezzünk tudatosan jelen lenni saját életünkben. – A már meglévő megküzdési módok jógyakorlatait érdemes használni, valamint újakat felfedezni. Amit kiemelnék, az az odafigyelés a feltöltődésre. Most is nagyon korlátozottak a lehetőségeink, de a jó idő beköszöntével érdemes kimozdulni otthonról. Nagyon fontos a mozgás és a sport ebben az időszakban. A szabadban eltöltött programok egyre nagyobb teret kaphatnak – összegzett.
