Szűcs József, a miskolci gyaloglók kerekesszékes edzője is megjárta a párizsi olimpiát
A Miskolci Sportiskola gyalogló szakágának vezetője edzőként vehetett részt az augusztus 11-én befejeződött párizsi olimpián. A kiváló szakember csoportjában készül Spiller Tiziana, a Miskolci Egyetem hallgatója is, aki egyébként a Budapesti Honvéd színeit képviseli - adta hírül portálunknak közleményben Szűcs István kommunikációs referens.
- Nagyon-nagy élményt jelentett, hogy én is ott lehettem a párizsi olimpián, melyért elsősorban a Budapesti Honvédnak tartozom köszönettel – fogalmazott Szűcs József, aki mozgássérültként is rendkívül elhivatottan folytatja több, mint 40 éve elkezdett hivatását, az edzői tevékenységet.
- Egykori tanítványom, az önköltségen utazó Kovács Soma barátom volt a fő segítőm, ami eleinte hatványozott feladat volt számára, és Urbán Ákos barátom számára, hiszen a tolószékem csak a 4. napon érkezett meg - osztotta meg.
Összefoglalta, hogy a gyalogló váltó összeállítását csak a verseny előtti napon hirdették ki. Venyercsán Bence és Récsei Rita indult, míg a Miskolci Sportiskola gyalogló csoportjával együtt készülő Spiller Tiziana aktív tartálék volt, a pihenő-frissítő zónában végig segített a mieinknek verseny közben. A magyar váltó a 21. helyen zárt, 3.05.18-as idejük 2 perccel jobb, mint amivel a kvalifikációt megszerezték, vagyis ezzel tovább javították a versenyszám legjobb magyar eredményét is.
- A szintén Honvédos Récsei Rita fizikális és mentális felkészítésében is sokat segítek. Amikor csak lehet, együtt tréningeznek Tiziánával, így az olimpiai siker is közös. Magával az olimpiával, Párizzsal kapcsolatosan ki kell emelnem a sok -sok lelkes nézőt, az utcai versenyeken is óriási tömeget láttunk. Mi a hídon tudtunk rendesen szurkolni, és a kordonhoz közel kerülni, ahol volt külön mozgáskorlátozottaknak kialakított rész is - számolt be az edző.
- Nagyon sok segítőt, önkéntest, személyzetet, rendőrt láttunk, így biztonság érzetünk maximális lehetett. Tisztább volt a város, mint gondoltam, a Szajnáról azonban ugyanezt nem mondhatom el. Közlekedni gyalog, vagy taxival tudtunk, mert a metro nem igazán akadálymentes, kivéve a nagyobb állomásokat. Ugyanez vonatkozik az utakra is, de szerencsére mindenhol voltak segítők és segítő kész udvarias emberek - fűzte hozzá.
