Ugrás a tartalomra

Megkérdeztük az olvasót: hogyan élte meg az elmúlt évet?

Tajthy Ákos
Utoljára módosítva
2021. március 15. hétfő 19:14
Egy éve határozza meg mindennapjainkat a koronavírus okozta világjárvány. Olvasóinkat arról kérdeztük, hogyan élték meg az elmúlt időszakot?
Fotók: Juhász Ákos


Stijacic Goran
Tavaly tavasszal nyitottam meg a belvárosi vendéglátó-üzletemet, szóval én rettenetesen rosszul élem meg ezt a covidhelyzetet. Én az intézkedések logikátlansága miatt vagyok ideges, mert totálisan életszerűtlen, hogy minket korlátoznak le a legjobban. Nálunk folyamatos a fertőtlenítés, magas hőfokon takarítjuk az edényeinket, evőeszközeinket, amíg egy élelmiszerboltban naponta akár több százan fogdossák össze kosarakat, péksüteményeket, zöldségeket. Nagy csodát a jövőtől sem várok, a nyitástól sem: évek kellenek majd, mire magunkhoz térünk.


Farkas Ildikó
Nagyon nehezen éltem meg az elmúlt hónapokat. Gyerekeim külföldön élnek, szeptember 12-én született meg a kis unokám, akit sajnos még azóta sem láthattam élőben, nem foghattam a kezembe. Arra, hogy a helyzet talán hamarosan változik, már túl vagyok az első oltáson, és jövő pénteken a másodikat is megkapom. Nagyon bízom benne, hogy utána már láthatom a kicsit. A közeljövőt tekintve itt a harmadik hullám közepén én most arra számítok, hogy egyre többen fogják beoltatni magukat, és akkor talán rövidesen véget érhet ez a több mint egyéves rémálom.


Hegyi Csaba
Furcsa volt számomra az elmúlt év, hiszen egy ismeretlen betegséggel találkoztunk szembe, és az ember már csak olyan, hogy mindentől fél, ami idegen. Januárban én is megfertőződtem, aztán páromat rántottam magammal ebbe a szakadékba, úgyhogy utána 10 napig néztük egymást, meg a tévét. Azóta óvatosabbak vagyunk, így mindketten szeretnénk megkapni a koronavírus elleni védőoltást az első adandó alkalommal, amikor erre lehetőségünk nyílik. Fél évig most ezt nem tudjuk megtenni, de amint letelik ez az időtartam, előjegyeztetjük magunkat, megteszünk mindent, ami szükséges a magunk és mások biztonságáért.


Kertész Gabriella Nikoletta
Tavaly ilyenkor végeztem el a mesterképzést, mindezt a Herman Ottó Múzeum régészeként főállású munka mellett, ami nagyon nagy kihívás volt, viszont számomra ugyanekkora segítség volt a karantén, mert jobban tudtam a szakdolgozatomra fókuszálni. Szeretném beoltatni magamat, mert bár a szűk környezetemben nem történt megbetegedés, a tágabb ismerősi körben igen, sőt voltak olyanok is, akik életüket vesztették a covid miatt. Kisbaba is van a családban, a nagyszüleimre is nagyon vigyázok, odafigyelek a fertőtlenítésre, a kapcsolattartásban velük most a modern technika segít.

(Nyitóképünk illusztráció.)

További hírek

Olvasnivaló