Hat fiatal művész vette át szeptember 14-én a Junior Prima Díjat a színház- és filmművészet kategóriában. Ezt az elismerést azoknak a 30 alatti szakmabelieknek ítélik, akik – fiatal koruk mellett is – kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Idén a Miskolci Nemzeti Színház egyik színművésze is kiérdemelte a zsűri szerint a Junior Primát. Rózsa Krisztián a gyerekkorát egy beregi kisfaluban töltötte. most is éppen onnan tartott vissza Miskolcra, amikor megtudta, hogy díjazott lett.

- Egy olyan időszakot követően, mint az utóbbi másfél év, az embernek nagyon elmegy a kedve – és a reménye – szinte mindennel kapcsolatban. Nem gondoltam, hogy megnyerem, így hatalmas meglepetés volt számomra, hogy engem is elismertek a Junior Príma díjjal.

A színművész, aki 2016-óta a társulat tagja, úgy véli, a nyitás utáni darabok nagy sikere (Producerek, Deja Vu) is szerepet játszott a díj elnyerésében.

- Azt gondolom, emellett az elmúlt 10 év munkáját is értékelték. Ebből az utóbbi 6-ot töltöttem Miskolcon, és úgy hiszem, ez meghatározó lehetett a zsűri döntésében.

Előre igen, hátra nem

Rózsa Krisztián nyáron töltötte 30. évét.

- Ez volt az utolsó év, hogy megkaphattam ezt a díjat. Van egyfajta életérzés, ami együtt jár ezzel a korral. Valóban egyfajta vízválasztó. Ettől függetlenül én abszolút fiatalnak érzem magamat.

Arra a kérdésre, hogy szaltózni tud-e még, azt válaszolta, hogy régen próbálta.

- Előre menne, hátra viszont, ami egyébként technikailag könnyebb, nem merem csinálni, mert egyszer meghúztam közben a hasizmomat.

Aki ismeri Krisztián munkásságát, többször láthatta olyan dinamikus, olykor akrobatikus mozdulatokat igénylő szerepekben, amik komoly ruganyosságot és kiforrt mozgáskoordinációt igényelnek. Ennek ellenére a színész nem szokott külön edzeni ezekhez.

- Szerencsére van egyfajta adottságom ehhez. Gyerekkorom óta hiperaktív vagyok, a szüleim alig bírták elviselni, hogy folyamatosan jövök-megyek, beszélek, csimpaszkodok mindenhová. Ez egyébként azóta is megvan, szóval 25 éve volt a szervezetemnek megszokni ezt a fajta igénybevételt. Azonban nem kimeríthetetlen az energiám. A Producerek például komolyan igénybe vett: többször is rosszul lettem, így jelzett a szervezetem, hogy meg kell állnom kicsit.

Krisztián arról is mesélt, hogy a próbák során a színész nem csak a mozdulatokat és a szöveget gyakorolja be, hanem azt is, hogy egy-egy darab mennyire megterhelő: ezáltal az adott előadásnak megfelelően tanulja meg beosztani az energiáit.

- A Don Juannak például 2 jelenete volt csupán, ami igazán intenzív játékot kívánt tőlem. Abban is nagyon elfáradtam. A Producereknél viszont 3 órán keresztül folyamatos a pörgés, azonban a próbák alatt arra is ráéreztem, hogy erre a darabra hogyan kell készülnöm, mennyit kell előtte pihennem.

A színművész elmondta, az igazán megerőltető napokon a kellő vízmennyiség elfogyasztása mellett a rövid, de pihentető, féléber alvásokra is kell időt szakítania napközben.

A beszélgetés során arra is kitértünk, hogy az évek során mennyire fogadták szívükbe a nézők.

- Egyre többen megismernek, Ez természetesen jól esik. Egyszer a jegyirodában dolgozó kollégák mesélték, hogy pénztártól, jegyváltás után szaladt vissza valaki, hogy ugye ez arra az előadásra szól, amiben a Rózsa Krisztián is játszik. Biztosra akart menni – mesélte mosolyogva Krisztián, aki hozzátette, ezeknek meg is kell felelni, nem szabad cserben hagyni a nézőket.

Amikor arról kérdeztem, hogy mi lesz a következő díja, gondolatban tett-e már fel valamilyen plakettet vagy szobrocskát a polcára, határozott nemmel válaszolt.

- A Junior Prima annyira meghatározó most számomra, hogy egyelőre nem vágyom másra. Boldogságot érzek helyette és hálát – fogalmazott Rózsa Krisztián.