Az egyetem és Miskolc kapcsolatát fejtegették
Van-e Miskolc egyetem nélkül? Van-e egyetem Miskolc nélkül? Egyebek között ezekre keresték a választ a Miskolci Galéria Rákóczi-házában szerda délután, amikor is Pankucsi Márta jogász-szociológus és Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora beszélgetett. Előbbi hangsúlyozta: az egyetem nagyon sokat tesz, és tehet Miskolcért, az itt élő emberek életének egyre jobbá válásáért. Ahogy a város is sokat tesz, és tehet az egyetemért. Míg utóbbi megjegyezte: nemzetközi és hazai viszonylatban is jól kitapintható összefüggés húzódik az egyetem megléte és az adott város munkaerejének a képzettsége között.
Az esemény alkalmával a Zalaegerszegen érettségizett rektor felidézte, amikor a Dunántúlról 1991-ben Miskolcra költözött, s a Tiszai pályaudvarról leszállva diósgyőri albérletébe buszozott. Bevallotta, sokáig nem érezte magát komfortosan a borsodi megyeszékhelyen, hosszú idő telt el, míg felfedezte a város valódi értékeit. Hozzátette, Miskolc imázsa még ma sem olyan, mint amit valójában megérdemelne.
Horváth Zita szerint az ország egyéb pontjairól származó, itt végzett hallgatók akaratlanul is a város "nagyköveteivé" válnak. Horváth Zita a miskolciak esetében ugyanakkor rámutatott: tíz olyan fiatalból, aki elhagyja a várost, nyolc nem jön vissza – így a vármegye és a város valójában nem profitál a tudásukból. Szerencsére – húzta alá – az egyetemi hallgatók esetében ez az aránypár jóval kecsegtetőbb.
A beszélgetés során felvetődött, hogy sokan a mai napig problémaként látják, hogy a felsőoktatási intézmény a várostól kvázi "elszigetelten" helyezkedik el, szemben mondjuk Szegeddel, ahol a campusok a városban szétszórtan találhatók, így sokkal inkább találkoznak az egyetemistákkal a városlakók. Pankucsi Márta felelevenítette azt a saját élményét, amikor mesterszakos szociológus hallgatókkal szerette volna Robert Capa háborús fotóit megtekinteni a mostani eseményül szolgáló Rákóczi-házban, majd azok visszakérdeztek: az mégis merre van Miskolcon belül?
– Miskolc vagyonának fontos része a tudásvagyon, fejlesztési forrásainak fontos része a kulturális tőke. Az egyetemen naponta bővítetten újratermelődik a tudás, a kulturális tőke. Akkumulálni kell ezt a tőkét, és ki kell építeni a tőke konvertálásának hatékony módjait. Azokat a mechanizmusokat, melyek segítségével anyagi tőkére váltható a kulturális tőke, azokat a technikákat, melyek biztosítják a tudásvagyon gazdasági hasznosulását – mutatott rá Pankucsi Márta.
A jogász-szociológus a Tóth-Szántai József jelenlétében elhangzott beszélgetésen felidézte továbbá, hogy egy korábbi alkalommal Miskolc polgármestere arról beszélt neki, hogy alapvetően a „testtartásunkon” kell változtatni ahhoz, hogy másképp tudjunk rátekinteni városunkra, és felismerjük: jó itt lenni, jó ide visszajönni.
