Miért Miskolc? 38. - Miskolc, a grafika fővárosa

Azért, mert erre a városra mindig jellemző volt a művészet felkarolása és támogatása.

Már több mint ötven éve igaz ez az állítás. Persze Miskolc részvétele a hazai képzőművészetben már jóval korábban, az első művésztelep megalapításával kezdődött még a háború előtt. Aztán az ötvenes évek második felében ismét Miskolc lett a magyar képzőművészet vidéki központja, amikor a Krakkóból hazatért Feledy Gyula a kor meghatározó grafikusaival létrehozta a Miskolci Grafikai Műhelyt. Ennek az alkotócsoportnak olyan tagjai voltak, mint Kondor Béla, Csohány Kálmán, Lenkey Zoltán, Kass János, Reich Károly és még korának sok kiváló művésze.

Ezt követte a gondolat, hogy a grafikának legyen minden évben országos seregszemléje. Feledy Gyula javaslatát támogatták a miskolci városvezetők, így született meg az Országos Grafikai Biennálé, mely Miskolcra hozza a grafika kortárs mestereit, fiatal képviselőit. Így van ez 1961 óta, amikor első alkalommal a Miskolci Nemzeti Színház adott otthont a versenyző alkotásoknak és a grafikát szerető közönségnek.

Én Feledy Gyulát személyesen a nyolcvanas években ismertem meg. Egy rendezvényt követő fogadáson egy asztaltársaságba kerültem vele. Mindig mosolygós szemével rám nézett és kezet nyújtott. Mondtam a nevem, mire nevetve mondta, hogy tudja, ki vagyok. Aztán elég sokáig beszélgettünk, elsősorban a város kulturális életéről. Jólesett figyelmes hallgatása. Pár nap múlva eljött az irodámba, és miután engem nem talált ott, egy kis rajzát rejtő csomagot hagyott az asztalomon, rajta egy kissé gyűrött jegyzetlapra írt üzenettel. „Kerestelek, hoztam neked valamit. Tudsz pingpongozni?” És alatta ismert, dőlt betűs aláírása. Így kezdődött a barátságunk, és eltekintve azoktól az évektől, amikor nem éltem itthon, ez folyamatosan megmaradt.

Jó döntés volt, amikor a Deák téri műemlék épületet átadtuk a Kossuth-díjas művésznek. Még most, halála után évekkel is jelen van, és szervezi a város kulturális életét. A kert, ahol a művész oly sokszor kedvére pihent, ma Múzsák kertje, ahol időről időre emléktáblát avatnak azoknak a művészeknek, akik életükben városuk javára munkálkodtak.

A nyolcvanas évek végén visszatért Miskolcra Szalay Lajos világhírű művész, aki egykoron innen indult, és aki 1946-tól külföldön élt, és műveivel meghódította az amerikai kontinens művészetkedvelőit. Bár nem itt született, mégis úgy tekintett erre a városra, mint első otthonára. Sokan mondták már, hogy az embert bárhová is sodorja az élet, mindig vágyódik oda, ahonnan elindult. Egyetemeken tanított, mindenfelé megbecsült ember volt, akit számtalan alkalommal elismertek.

Elképesztő erő van rajzaiban. Pablo Picasso szerint: „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a XX. századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.”