Krakkóban járt a CÖF Klub Miskolc

A vasárnap reggeli induláskor szemerkélő eső végigkísérte utunkat a Felvidéken és Michalczowa-ra érkezve sem kímélt meg minket. Ez azonban nem szegte kedvünket és a sűrű eső ellenére töretlen lelkesedéssel koszorúztuk meg a Lengyelország hercegprímásáról, Stefan Wyszynskiról elnevezett iskola előtti Hősök emlékművét. A himnuszok eléneklése után a házigazdáink egy nagyszerű ünnepi megemlékezés szívmelengető műsorával hálálták meg kitartásunkat, majd az azt követő jó hangulatú ebéd után a kölcsönös barátság kellemes érzésével ültünk újra buszra, hogy a kora esti órán Krakkóba érkezzünk.

Hétfőn kegyes ajándékot kaptunk az égiektől, mert a felhők közül kiragyogott a napsütés, így a délelőtti szentmise után a Wawel főteréről indulva az állami ünnepségen a Gazeta Polska lelkes táborával együtt karöltve vonultunk végig az óváros utcáin dalolva, zászlóinkat lengetve közösen a budapesti és zalaegerszegi csoportokkal. Az ünnepi menetet a lengyel-magyar barátságot éltető emberek gyűrűjében, többfelé reszkető kezű idősebbek, csillogó tekintetű apróságok között és büszke, bizakodó nők és férfiak kézfogásaival-, mosolyával-, éljenzésével körítve tehettük meg.

Felemelő- és a hasonlóképpen elképzelt nemzeti identitástudatunkra büszke reményt adó érzés volt ezt az idén is újra megélni!

Az esti programunkat különleges ízzel fűszerezte az az előre nem tervezett, de rendkívül megtisztelő meglepetésprogram, amelyen Dr. Csizmadia László a CÖF_CÖKA elnöke és Kiszely Zoltán politológustól egy rendkívüli Civil Akadémia rendezvény keretében kaphattunk tájékoztatást az aktuális kérdésekről, valamint az a néhány kedves pillanat, amit a tavalyi évben szívünkbe zárt Gaslowsky családdal együtt tölthettünk.

Harmadik napunk legszebb pillanatai az ezeréves lengyel-magyar határon, Czarna Gora-n találtak meg minket.

A CÖF KLUB Miskolc által a tavalyi évben, az innen háromszáz évvel ezelőtt elszármazott és hazánkban, Derenken új hazát találó gorálok tiszteletére, a magyar államiság 1000 éves emlékére, az Ezeréves Határon avatott emléktáblát koszorúztuk meg.

Ezúton is köszönet illeti meg az alkotóját Máger Ágnest, városunk díszpolgárát, aki ezzel a gyönyörű alkotásával a szíve egy darabkáját hagyta ezen a festőien szép helyen. Himnuszaink eléneklése után az elmúlt napok szép élményeit emlegetve indultunk haza, s emelkedett lelkemben mindegyre a felvonulás éljenző hangjai csengtek vissza: "Vivát Polska, Vivát Wegry!"