A Magyar Szocialista Párt könnyűzenei versenyt hirdetett: fiatal pályakezdő zenészek klipjeit várták. A Mi van veled Magyarország elnevezésű pályázaton félmilliós nyereményekért – stúdiófelvételért, hangszerutalványért – engedték ki a hagjukat, villantották meg személyiségüket a versenyzők.

A főnyereményről egy háromfős szakmai zsűri döntött, melynek tagjai

Donászy Tibor: dobos (EDDA, P. Mobil, Tunyogi Rock Band, Mobilmánia)
Takács (Kanóc) Roland: basszusgitáros (Ocho Macho)
Wirth Zoltán: Hirklikk.hu tulajdonosa, reklám és kommunikációs szakember

voltak.

A győzteseket Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke értesítette.

A szakmai zsűri két pályázót hozott ki győztesnek, ezek közül az egyik a miskolci tehetség, Spirkó Károly, akinek munkáiról már mi is több ízben beszámoltunk. A korábban CHRLS néven alkotó zenész Behúz című dalával húzta be az első díjat. A két lehetőség közül végül a hangszerutalványt választotta.

A másik zsűribajnok a The Other Left nevű formáció volt, akik keményebb, zúzós stílusukkal ültették fel az ítészeket a zenevonatra.

A közönség kedvence az X-faktorban is szereplő extravagáns énekesnő, Erdős Viola lett.

Csak a lehetőséget látta

Spirkóval beszélgettünk a mostani győzelem kapcsán, de szóba kerültek a tervei, és a legújabb, hamarosan debütáló klipjéről is mesélt. 

- Mesélsz kicsit a győztes dalodról?

Ez a dal tulajdonképpen egy kissé skizofrén önoltogatásnak indult, egy korábbi énem irányába. Egy olyan társadalom részei vagyunk, ami – úgy gondolom – eléggé a külsőségekre fókuszál. Ez alatt azt értem, hogy annyira a márkák és a közösségi oldalak korszakát éljük, tele influenszerekkel, és kétnaponta változó trendekkel, hogy az egyéniségünk egy pillanat alatt eltűnhet. Természetesen mindenki kamaszkorában próbálja megtalálni a saját stílusát, de azt látom, hogy a mostani tizenévesek kéthetente máshogy néznek ki, mint az Arany Iránytű című filmben a gyerekek alakváltó daimonjai. Egy pár éve történt, hogy én is észre vettem magamon, hogy nem is úgy nézek ki, ahogy én igazából kinézek. Akkoriban öltöny-nyakkendőt hordtam főként, én magam sem értem, miért, hiszen nem indokolta semmi, hogy így öltözzek. Na de a lényeg, hogy ezt a gondolatot áthúztam a Covidra, és azokra az embertársaimra, akik a megjelenéstől függnek, és a külsőségeket teszik előtérbe.  Akik azért koptatják a cipőjük sarkát, hogy még drágább cipőt vegyenek. Miközben ez idő alatt önmagukkal töltötték a legtöbb időt, és valószínűleg a családjukkal, akiknek valószínüleg egy belső értékekkel gazdag emberre lenne szükségük.
Erről volt egy korábbi beszélgetésünk: Egyedül, magunkban, magunkkal.

- Miért pályáztál?

Egy Facebook-hirdetés jött velem szembe: Mi van veled Magyarország? Az MSZP zenei pályázata. Természetesen rákattintottam, láttam miket lehet nyerni, és megállapítottam, mindre szükségem van. Semmi mást nem láttam benne, csak azt, hogy ez egy jó lehetőség, ha nem próbálom meg, akkor esélyem sincs. 

- Mit nyertél? 

Fél millió… ennyi pénzem még sosem volt egyszerre. Ez egy olyan összeg, amit hangszerekre fordíthatok, és megtehetem azt, amit valószínüleg sosem tennék, hiszen tanári fizetésből, ha lenne is egyszer véletlenül ennyi pénzem, sem erre költeném, pedig lenne mire már régóta. Már le is adtam a listát, a fa alatt nagy örömök lesznek.

- Zenei előadóként nem tartod károsnak, hogy egy párt felhívására reagáltál? Nem félsz, hogy rádmosnak valamilyen politikai jelzőt?

Én igazából nem egy párt felhívására reagáltam, hanem egy pályázatra, egy „versenyre”, amivel megadtam magamnak a lehetőséget. Bármilyen másik párt hirdetett volna ilyen pályázatot, regisztráltam volna ugyanúgy. Természetesen körülvesz minket a politika, a csapból is az folyik, meg a Covid. Tudom, hogy ezek nagyon fontos dolgok, de én tájékozatlan vagyok és független, egy függőségem van, a zene, engem ez tesz boldoggá, és ezt nem adom senkinek. A politikusok politizáljanak. Én zenész vagyok, zenélek.

- Mit hallottál, a zsűri mivel indokolta a döntését?

Eddig az egyik zsűritaggal, a Hírklikk.hu tulajdonosával, Wirth Zoltánnal beszéltem telefonon, aki gratulált, és rövid beszélgetésben ki is fejtette a véleményét, amiből azt szűrtem le, hogy tetszik neki a munkásságom. Ez főleg azért volt nagy elismerés, mert ő is zenész. További zsűritagok Donászy Tibor (EDDA, P-Mobil) és Takács Roland (Ocho Macho), akikkel semmilyen kontakt sem történt, de akármiért is döntöttek így, nagy elismerésként könyvelem el.

- Pénteken 18 órakor debütál az új kliped. Mit lehet tudni róla?

A most következő klip lesz a hatodik, ami elérhető lesz minden platformon. A dal címe: Levegőt, ami, úgy gondolom, már önmagában is beszédes. Egy olyan szövegkörnyezetben fogja viszont értelmét nyerni, ami a földünk tragikus „önéletrajzát” részletezi. Emellett szerintem egy fiatalos lendületű, modern melankólia. A klip és az abban megjelenő képek tovább erőstik mindezt. Elgondolkodtató és elborzasztó látvány arról a mindennapos emberi tevékenységről, ami a földünket fojtogatja.

- Kivel dolgozol együtt, hogy jött a közös munka?

A videót, mint eddig, ez alkalommal is a SmartApes Filmmel készítettük, Bokros Márton operatőr barátommal a Factory Arénában.

A dal tulajdonképpen duó lesz Kacsenyák Gábor közreműködésével, akivel nagyjából születésünk óta ismerjük egymást.

Sosem volt igazából téma, sosem fogtunk kezet, nem mutatkoztunk be. Egyszerűen ismertük egymást. Pár hónapja teljesen véletlenül összefutottunk Miskolc belvárosában, és egy társaságban, közös barátokkal töltöttük a délutánt. Mindenki jól érezte magát, majd jött a kérdés, hogy ezt eddig miért nem csináltuk. Sűrűbben kezdtünk el összeülni, mindig megmutattuk egymásnak az épp készülő demo zenéket. Bár különböző zenei műfajban mozgunk, elismertük egymás munkásságát, majd jött az ötlet, hogy tegyünk le valami közöset az asztalra. Ez pedig a most pénteken, december 3-án érkező a Levegőt-ben öntött formát.