Elsőre sokan talán megrökönyödve olvasták a hírt, miszerint a break – a korábban sportággá nyilvánított gördeszkázással, sportmászással és szörffel együtt – bekerült a párizsi olimpia programjába. Hiszen ez eredetileg egy táncstílus volt! – vonhatták kétségbe a döntést meghozó bizottsági tagok épelméjűségét. Nos, valóban, a ’70-es évek Amerikájában a b-boying (vagy mai, ismertebb nevén: a breakdance) a zenére történő táncról szólt: eleinte szelídebb mozdulatokat mutattak be a b-boyok, de aztán kanonizálták a stílus alapjait, majd az úttörőket reformerek követték: egyre több akrobatikus elem, sokszor nyaktörő mutatvány kezdte jellemezni a breaket. Ma pedig ott tartunk, hogy komoly fizikális és mentális megpróbáltatást jelentő párbajokon (Battles) mérik össze erejüket és tudásukat a break-esek. Sőt mozdulataikat más mozgásformákban is használják már: a jógában jelen van a kézen- és fejenállás, vagy a fitneszben a félkör helikopter.

Magasztos cél

A 2024-es olimpia szervezői kifejezetten impozáns hellyel készülnek a break olimpiai bemutatkozására: Párizs egyik legfontosabb csomópontján, a Concorde téren állítanak majd fel egy pályát. Olimpiai rangra emelik tehát a tánc-sportágat, de vajon készen áll erre ez a szubkultúra? Hazánk break-társadalmát újra megszervezik? Erről kérdeztük a breakdance jeles miskolci képviselőjét, a Limited Dance Academy táncosát, Edelényi Gábort.

– Örömteli és nagy megtiszteltetés a döntés. A kultúránk egésze nevében mondhatom, ezzel bebizonyosodott: van létjogosultsága még az olimpiai sportágak között is a műfajnak – hangsúlyozza. Hozzáteszi: nemzetközi versenyeket persze eddig is rendeztek, ezek főleg az amerikaiaknak, a dél-koreaiaknak, a japánoknak, a franciáknak és az oroszoknak hoztak dicsőséget. Na meg a magyar csapatoknak, de még a 2000-es évek környékén, aztán azonban jött egy törés, elmaradt az utánpótlás, új erőre csak az utóbbi öt évben kapott a magyar breakdance. 2018-ban egy kisebb szolnoki delegáció járt is az ifjúsági olimpián Buenos Airesben. A breakkel 13 éves kora óta foglalkozó Gábor örömmel tapasztalja, hogy ma újra látja a tudatosságot és az építkezést.

„Nagyon bízom abban, hogy valami megmozdul nemcsak a magyar, de a miskolci táncéletben is. Az olimpiai szereplés lehetősége talán olyanokat is közénk csábít, akik korábban nem gondolkoztak ezen. Mi pedig, akik évek óta benne vagyunk, inspirációt kaptunk, hogy még többet tegyünk bele, mindenhol képviseljük a műfajt, toborozzunk fiatalokat egy minden eddiginél magasabb és magasztosabb cél, az olimpia érdekében. Ezért is fogott össze a break-társadalom."

Mint már tettünk rá utalást, a break egy rendkívül összetett mozgásforma, melyben szinteket különböztetnek meg a táncosok. Felső táncnak (Top Rock) hívják az elsőt, ebben találunk jazzből, balettből, de még az orosz néptáncból (!) is merítkező elemeket. A táncos ezzel veszi fel az ütemet. A lábmunka (Footwork) során a kezek, lábak a talajon vannak, guggoló pozícióból indul ki, de végtelen számú opcióban gondolkodhat az ember. Ez is az ütemről szól. A harmadik fontos csoport az úgynevezett erőelemek (Power moves) csoportja: fejen forgás, helikopter, vagy a tornából merítkező Thomas-kör az alapelemei. A negyedik csoportba tartoznak a fent említett freeze-ek („megfagyás”) – ezek olyan, több másodperces megállítások, amik arra szolgálnak, hogy a táncos megfogja az ütemet, de hatásszünetként is funkcionál. A b-boyokról készült fotók többsége ezt mutatja be. Egykézen, fejen, vállon, térden is meg lehet állni ebben a pozícióban.

Improvizációra épül

– Ezeket az elemeket pár év alatt meg lehet tanulni, aztán tudja a táncos saját stílusát kialakítani, belevinni a személyiségét, hogy egy saját irányt képviseljen.

És pont ez lesz a nehézség az olimpián is: hogyan hirdetsz győztest a párbajban egy erejével érvényesülő és egy technikásabb táncos között? – Erő vagy művészet, ez mindig nagy dilemma. Szerintem az a jó, aki mindenből építkezik. Főleg egy olimpián fontos, hogy a műfaj minden egyes irányzatát képviseljék. A profik képesek folyamatosan szinteket váltani, ehhez persze komoly erőnlétre és jó állóképességre van szükség. Még akkor is megerőltető, ha „csupán” egyperces szólókról beszélhetünk. Fontos az improvizáció, a breaktánc 90 százalékban erre épül.

Persze ahhoz, hogy valaki a legmagasabb szintekre eljusson, hosszú évek kemény munkájára van szükség. Viszont a break nem igényel semmilyen „sportos” előképzettséget. Egy olimpiához azonban minden bizonnyal már 8-10 évesen el kell kezdeni ennek a műfajnak a művelését, de tizenévesen is érdemes csatlakozni, így is szép eredmények és egy nyitott kultúra fogadja a fiatalokat.

– Nekem személy szerint nagyon sokat adott a break: erőnlétet, akaratot, fegyelmet, kitartást, boldogságot, és motivációt az egészséges életvitelre. De megtanított arra is, hogy mire van szükségem a tánctermen kívül. Mindig jelen volt az életemben. Ma is azt érzem, hogy ez vagyok én igazán, munka mellett is minden este a táncterembe vágyok – mondja Gábor.

Szövetségben

Tavaly év végén megalakult, idén pedig már az érdemi munkát is megkezdené a Magyar Breaktáncszövetség. A tervek ösztöndíjakról, tánciskolákról szólnak, a részletek azonban még nem ismertek. Mindennek az alapja az egyesületek, csoportok összefogása kell, hogy legyen – ez a munka vár a szövetségre a következő hónapokban.