minap.hu: Hivatás vagy szabadidős tevékenység a túravezetés?

Jámbor Zsolt (J. Zs.): Utóbbi. Amire persze szükségem van, ami kell nekem, városlakónak. Miskolcon valóban szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen akár busszal is rövid idő alatt kinn vagyunk egy erdő közepén. Ilyen adottságokkal kevés magyar város rendelkezik. Ezt ki kell használni.

minap.hu: Megtesszük?

J. Zs.: Úgy látom, kezd kultúrája kialakulni a természetjárásnak, amit például a túraboltok számának növekedése is mutat. Ugyanakkor vannak aggasztó jelek is: a városban csak az okostelefonra figyelünk. A természetben nem illik ezt az eszközt használni, ahogy például dohányozni sem. Mint a templomban, a természet „templomában” is vannak írott és íratlan szabályok.

minap.hu: Inkább magunkba fordulva nyomkodjuk a telefont, mintsem nekivágnánk a Bükknek? Teljesen elszakadtunk a természettől mi, városi emberek?

J. Zs.: Valóban, kevésbé kötődünk már hozzá, mint régebben. Legfeljebb a klímavészhelyzet harsogásában ébredünk fel ebből az állapotból. A mentalitásunkon kellene változtatni. Szlovákiában már a Magas-Tátrába is járnak kisgyerekekkel. Ott sokkal több a túrázó. Mi nehezebben mozdulunk ki, ragaszkodunk a megrögzött szokásainkhoz, amiktől nehezen szabadulunk. Elkezdeni túrázni sosem késő. Én magam sem jártam gyerekkorom óta az erdőket, idővel szoktam rá a természetjárásra, amikor a dinamikus sportok felől a nyugalmasabb mozgásformák felé fordultam.

minap.hu: Új helyek felfedezése, közösségi élmény, friss levegő – mi tölti fel igazán?

J. Zs.: Mindegyik egy kicsit, de összességében a természet közelsége a fontos. A csend. A jó levegő. Ami ugye ingyen van, nem kell érte fizetnünk. Nincs az a stresszes, felgyorsult környezet, az állandó versenyhelyzet, ami a városban körülvesz minket. Az ebből való kiszakadás a lényeg szerintem.

minap.hu: Rendszeresen átéli ezt a megnyugvást a túrák alkalmával?

J. Zs.: Természetesen. Akár egyedül, akár csoporttal megyek. Utóbbi azért hasznosabb, de egyedül is bátran vágjunk neki, pozitív feltöltődést ad ez is.

minap.hu: Vannak kedvenc helyek a környéken?

J. Zs.: A Bükknek nagyon sok jó kilátópontja van, a turista-útvonalakon kívül is, amiket csak nagyon kevesen ismernek. A Bükk nem egy parkerdő, sokáig mehetünk úgy, hogy benn vagyunk a vadonban, nem találkozunk egyetlen emberrel sem, nem látunk települést.

minap.hu: Szóval van, ahol még hallani a csöndet…

J. Zs.: Tapasztalataim szerint háromféle túrázó van: a teljesítménycentrikus, a sziklát mászó adrenalinfüggő, és a gyönyörű erdőkre, mezőkre, szép kilátásra vágyó túrázók. A csönd egyre nagyobb érték manapság. A fiatalok mintha félnének tőle; mindig kell valaminek szólnia, otthon, a villamoson, mindig kell valami akció, történés, mert ha nem, akkor minek él… Meg aztán félnek a befelé figyeléstől, a gondolatoktól, az érzésektől. Pörgés kell, energiaitallal stb. A természetjárás éppen ebből szakít ki.