Török Anna egészen 14 éves koráig Miskolcon élt, viszont pályatudatos lépésként a középfokú tanulmányait Budapesten végezte el a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégiumban. Itt már animációs filmkészítőnek és fotográfusnak tanult.
Elég tudatos pályakép rajzolódik ki ebből. Anna elmondta, hogy már egészen fiatalon vonzódott a rajzoláshoz, édesanyja pedig látványtervezőként dolgozott. Így a képzőművészet bűvkörében nőtt fel.
A középiskola elvégzése után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, média szakon. Itt, a diplomamunkája által került kapcsolatba a filmezéssel. „A középiskolában rájöttem, hogy engem nem feltétlenül az animálás érdekel, hanem elkezdtem kísérletezni az élőfilmes etűdökkel. Jobban szerettem ezeken dolgozni.” – magyarázta az irányváltást.
Így született meg a Day-in day-out, amit író-rendezőként jegyez, de a rajzolás szeretetét annyiban azért kiélhette, hogy a storyboardot – képes forgatókönyv, ahol a rögzíteni tervezett jelenetekhez vázlatos rajzok is készülnek <a szerk.> – is ő készítette el.
Egy produkciós cég segített neki a diplomamunka elkészítésében, ami egy fekete-fehér, dialógusok nélküli, bruttó 10 perces kisfilm lett, a fentebb említett Day-in day-out. „Egy szubjektív női valóságot és egzisztenciát mutatunk be. Arról szól, hogy a főszereplő mindennapjaira milyen negatív hatással van a párja, aki depressziós és narcisztikus vonásokkal rendelkezik.” – részletezte Anna, hogy mire épít a filmje.
Személyiségtorzulás, képesség a változtatásra, az önnön identitás újradefiniálása. Igencsak fajsúlyos témák ezek közel 10 percnyi játékidőhöz. Az alkotó erről azt mondta, hogy próbálta a mondanivalóját sűríteni, amihez az 1960-as évek európai filmművészetéből – Antonioni, Bergman, Truffaut – szerzett inspirációkat.
„Szerettem volna reményt adni azoknak az embereknek, akik hasonló szituációban vannak. Érzékeltetni, hogy lehetséges kilépni az ilyen állapotból.” – magyarázza az üzenetét, majd hozzátette: emellett meg akarta mutatni azoknak, akik nem éltek még meg hasonló egzisztenciális krízist, hogy létezik ilyen élethelyzet és legyenek elfogadóak, ha találkoznak vele.
Anna deklaráltan művészfilmet készített, ami jellegénél fogva magában hordozza a kifinomult megoldásokat. Ezeknek viszont egyenes ágú következménye, hogy az értelmezés munkát kíván a befogadótól. Az író-rendező erről azt mondta, hogy már maga a nehezen emészthetőség is metaüzenet: „akik benne vannak vagy voltak egy ilyen szituációban, saját maguk is nehezen definiálják azt, hogy mi történik velük és merre tartanak”.
Ha még nem is tudjuk, hogy ez mennyire jött be a széles rétegű közönségnek, a szakma értékeli az elképzelést. Eddig öt – nemzetközi és hazai – filmfesztiválra jutott el Anna. A olasz Roma Short Film Festivalon különdíjat kapott a stáb, míg a New York Tri-State Film Festivalon megnyerték a legjobb narratív rövidfilmnek járó fődíjat. A legkedvesebb élmény számára mégis az, hogy a trieszti ShorTS International Film Festivalon Cannes-ban díjazott alkotókkal versenyezhetett. A december is izgalmasnak ígérkezik, hiszen újfent Rómába, majd Nepálba utazik a filmet versenyeztetni.
Török Anna mindezek után folytatja a filmkészítést, már folyamatban van a Virágok a szemétben előkészítése, ami a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás témakörét járja körül – 30-40 perces hosszúságban.
(Borítókép: Pillanatfelvétel a Day-in day-out című filmből)
