„A textilmaszkok ugyanolyan védelmet biztosítanak, mint az eldobható maszkok. Rajta hát... 2 réteg pamut + gumi-, esetleg szalagpánt.” – ez a felhívás kering a neten egy hete. Gável Erika buzdította társait, miután ő maga is elővette varrógépét. – Nem varrónő vagyok eredetileg, hanem hennafestő és körmös. Azért jutott eszembe, hogy szájmaszkokat varrjak, mert a családunkban vannak idősebbek, és mikor vásárolni szerettünk volna nekik maszkot, azzal szembesültünk, hogy gyakorlatilag már nem lehet kapni a boltokban. Hiába hívtuk fel az összes gyógyszertári ismerősünket, nem volt náluk sem. Úgyhogy varrtam.

Amikor az általam készített maszkokat meglátták a szomszédok és a barátnők, azonnal kértek. Ez pár nap alatt annyira elhatalmasodott, hogy arra gondoltam, többünknek össze kéne fognunk. Rengeteg olyan ismerősöm van, akiről tudtam, van otthon varrógépe vagy korábban varrónő volt. Körbeadtuk a szabásmintákat egymásnak, megpróbáltuk beszerezni az alapanyagokat a kifosztott méteráru és rövidáru boltokból, amik előtt kígyózó sorok álltak.

Mára már tizenketten biztos vagyunk, és a számunk egyre csak nő. Nem különben a megrendeléseink: jelen pillanatban ezer maszkra van igény, ennyi kérés már beérkezett, főleg az egészségügyben dolgozóktól. A kész termékeket én juttatom el a város egyik pontjából a másikba.

Eleinte sok időt babráltam egy-egy darabbal, hogy rövid a pánt, nem jól varrtam, kidörzsöli a bőrt, de mára már jobban megy, még így is félórát vesz igénybe.