Imádsággal és koszorúzással emlékeztek 1944. június 2-ára a Búza téri Görögkatolikus Székesegyház mellett felállított kopjafánál. A tragikus eseményre Szemerszki Mihály, a Miskolc-Belvárosi Nagyboldogasszony Görögkatolikus Székesegyház parókusa emlékezett. Majd a városvezetés, a politikai pártok és hagyományőrző egyesületek helyezték el az emlékezés virágait a kopjafánál.

Ahogyan az ismert, 1944. június 2-án értea legsúlyosabb bombatámadás Miskolcot, mely a „Frantic Joe” hadművelet keretében Magyarország egyik legfontosabb vasúti csomópontjai ellen irányult. Három hullámban, körülbelül kétszáz tonna robbanóanyagot dobtak le a városra.

Az elsődleges célpont a Tiszai melletti rendező pályaudvar volt, viszont a bombázás helyét megjelölő füstsávot elsodorta a szél. Emiatt a Semmelweis Kórház környéke és a Népkert, a mai Vörösmarty lakótelep, a Búza tér és a Zsolcai kapu is kapott bombákból.

Többszáz sérült

A bombázás következtében négyszázhúsz ember megsebesült, több mint kétszázan meghaltak. Az áldozatok között sok volt a tizennégy éven aluli gyermek. Százhatvan lakóház összeomlott össze, hatszáz megrongálódott a városban. A támadásban elpusztult a járványkórház, és súlyos sérüléseket szenvedett a vásárcsarnok, valamint az Erzsébet kórház. Megrongálódott a Tiszai pályaudvar is a rendező pályaudvar épületei pedig elpusztultak.

A bombatámadás áldozatait néhány nap múlva a Tetemvári piactéren ravatalozták fel, ahol Borbély-Maczky Emil főispán búcsúztatta az áldozatokat. A gyászmise után a polgári áldozatokat a köztemetőben, a katonákat a Hősök temetőjében temették el.

Még háromszor

A szövetséges légierő őszig még három alkalommal támadta Miskolcot. Augusztusban kétszer újból a pályaudvarok voltak a célpontok, míg 1944. szeptember 13-án Diósgyőrre is több száz bomba hullott, a támadás negyvennégy áldozatot követelt.

A bombatámadások áldozatainak emlékét őrzi az a kopjafa, amelyet 1994-ben a bombázások ötvenedik évfordulóján állítottak a Búza téren.