Nagyszabású vizsgálatba kezdett a járványhelyzet szociológiai jellegzetességeinek és társadalmi hatásainak feltárására a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete (ATTI) április elején. Az egyik pillér egy online felmérés volt, amire 840-en válaszoltak. A kutatás vezetőjét, Szabó-Tóth Kinga szociológust, egyetemi docenst, intézetigazgatót arra kértük, hogy a párkapcsolatba, családba, jövőbe, illetve az elrendelt intézkedésekbe, korlátozásokba vetett bizalom szempontjából értékelje a minap.hu-nak a felmérés eredményeit.

Jobban összezárnak

A kutatás hipotézise szerint egy járványhelyzetre is igaz lehet a megállítás, miszerint akik „békeidőben” jobban működnek, azoknál nem hozott változást a veszélyhelyzet, a problémásabb családokban ellenben a terhelt időszak felerősíti a konfliktusokat. A szakember azonban árnyalja a megállapítás második részét.

– A helyzet hatására az ilyen családok egy része is jobban összezár, a veszély- és konfliktusforrás kívülre helyezésével a belső egyensúly jobban megtartható, el tudnak simulni korábbi konfliktusok. Összességében a megkérdezettek inkább nyugodt családi légkörről számoltak be, körülbelül a 7 százalékuk érzékel kifejezetten destruktív, romboló konfliktusokat – mondja Szabó-Tóth Kinga, hozzátéve: a családok döntően egyetértenek „A járvány miatt érzem, hogy a család a legfontosabb az életben” megállapítással. Ez egybevág egyébként a hazai „bizalomkutatásokkal”.

Az én-idő eltűnése, a szorongásból, aggodalomból származó türelmetlenség, a helyzet eltérő értelmezése, a kis lakásterületből fakadó összezárt, zsúfolt helyzetek, a gyerekek tanulása körüli konfliktusok, megváltozott életmód, a munkahely elvesztése miatti szorongás – ezek olyan tipikus konfliktusok, amik a járványhelyzettel „érkeztek” meg a családokhoz.

Érzik: csak egymásra számíthatnak

Kifejezetten intimebbé váltak a párkapcsolatok, sokan erről számoltak be. – A megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy párjukkal jobban összetartanak, szépen tudnak egymás mellett dolgozni és jó, hogy az ebédidőt meg tudják egymással osztani. A közös nehézség összekovácsolta őket, jobban érzik, hogy csak egymásra számíthatnak – emeli ki a szociológus.

Hozzáteszi: konfliktust az okozhat, ha nem tudnak találkozni a párjukkal, mert külön élnek és hiányzik a valódi kapcsolódás; a feszült helyzet miatt nincsenek közös témák és sok az egyet nem értés, vagy, hogy az egyik fél dolgozni jár, a másik tart attól, hogy hazahozhatja a kórt.

Korlátozások: igen!

– Az általunk megkérdezettek összességében egyetértenek a korlátozásokkal. Nagyon kevesen támogatták azt, hogy „nem kellenek korlátozó intézkedések; aki elkapja, az elkapja a betegséget” – mondja Szabó-Tóth Kinga. – Persze nem örülnek annak, hogy a szabadságukat korlátozzák, de itt most fontosabb az számukra is, hogy védjék magukat és egymást; félnek a betegségtől és aggódnak, hogy őket vagy hozzátartozóikat (elsősorban az idősek iránti aggodalom jelenik meg) elérheti. Az emberek tudják, hogy ez egy rendkívüli helyzet és többségükben el is fogadják azt, hogy korlátozásokat kíván. A 60 százalékuk egyébként minden intézkedést betart, a többiek a szabályokat kicsit szabadabban értelmezik.

Remény és aggodalom

Az emberek egyharmada úgy véli, lehetnek a jövőben jó hatásai a járványnak – szintén egyharmaduk azonban inkább aggodalommal szemléli a jövőt. – Utóbbiak amiatt, hogy meddig tart a mostani helyzet, meddig lesz velünk a vírus, mi lesz a gazdasággal. Az optimisták viszont arra alapoznak, hogy a mostani helyzetnek lesznek jó hozadékai: megerősödhet a szolidaritás, erősödhet a család és egymás felé való elköteleződés. Sokan örülnek annak, hogy a levegő tisztább lett, és szorgalmaznának olyan jogszabályi változtatásokat, amelyek ezt hosszabb távon garantálni tudnák. Sokan örömmel mondták, hogy kevesebbet vásárolnak.