A 2022-ben elhunyt kabai lóránt nem volt kisbetűs költő, nevét mégis akkurátusan kis kezdőbetűkkel írta. Utolsó, halála után megjelent verseskötetét március 5-én mutatták be a közönségnek. A szépirodalmi szcéna figyelmével mélyen átitatott budapesti eseménynek komolyan megágyaztak: minden második napon egy videó került ki az El sem kezdett versek hivatalos közösségi oldalára. A hanganyag összeállításáról pontos instrukciói voltak a szerzőnek. Az ezekhez készült videó alapokat kabai lóránt, Kabai Csaba és Kabai Zoltán készítették, végleges formába Kabai Zoltán öntötte őket.

- A  versek első olvasói voltunk, mint több korábbi kötetének versei esetében is. Azt hogy hozzátettünk-e nem tudnám megmondani biztosan. Javasoltunk kisebb módosításokat, de azokat vagy megfogadta, vagy nem. Arról beszélt, hogy mintha valami gyökeréig ért volna, s hogy nem fog több verset írni, mert itt olyan pontra érkezett az egyszerűsítéssel, amelyet már nem lehet tovább bontani. Egyszavas mondatok, szikár kijelentések jellemzik a kötetet – fogalmazott az El sem kezdett versek kapcsán a szerző bátyja, Kabai Zoltán.

 </p>

Vizuális instrukciók

A kötet gyakorlatilag még kabai lóránt életében összeállt, versei 2018 márciusától, 2022 áprilisáig születtek. Emiatt nincs szerkesztője sem, mert ezt a feladatot a költő maga végezte. Instrukciókat – elsősorban a vizuális megjelenés kapcsán – Tellinger Andrásnak hagyott, amelyeket ő legjobb lelkiismerete szerint elvégzett.

- Azt gondolom, a pályán töltött 27 év alatt az egyik legjobb, ha nem a legjobb, könyvborítót sikerült létrehoznom. Legalábbis én így tekintek rá – beszélt a kötet borítójáról a grafikus, Tellinger András.

- Az már talán a szakma furcsasága, hogy az olvasóknak mást jelent, mint nekem. Az eddigi visszajelzésekből leginkább az látszik, a közönséget a borítóhoz felhasznált fotográfiák (a kötet szerzőjének, kabai lórántnak a fotóiról van szó) ragadták meg. Azért kaptam dicséretet, hogy jó szemmel választottam ki az alkalmazott képeket. Pedig ez volt a könnyebbik feladat. Pontosan tudtam, mit akarok. lórit eltüntetem az első borítón, majd feltámasztom a hátsó borítón. Abban pedig teljesen biztos voltam, a megküldött képanyagban találok olyan fotókat, amikkel megvalósíthatom az elképzelésemet. Szóval, mikor szembejöttek a megfelelő képek, gyorsan döntöttem.

Tellinger András szerint a nagyobb fejtörést a borító tipográfiája okozta.

- Nem is a betűtípus kiválasztása, hiszen majd harminc év rutinjával ez nem akkora kihívás. Inkább az elrendezésen töprengtem napokig. Fejben lepörgettem a szokásos megoldásokat: a szerző neve kisebb betűmérettel, a cím nagyobbal vagy éppenséggel fordítva. És mikor bevillant a végeredmény, akkor megkönnyebbültem: lóri nevét és a kötet címét egy egységként kezeltem, azonos betűmérettel, lett a kettő között egy finom utalás, hogy összetartoznak. lóri sorsát, és a kötet tartalmát ismerve ez lett a leghasznosabb mód annak kifejezésére, ami ugyan nem példa nélküli, de azt gondolom, nagyon ritka, hogy valaki ennyire eggyé válik a saját kötetével. Nekem ez a tipográfia jelenti a fent említett legjobb borítót. Remélem, lóri is így látja. 

Tellinger András egyébként a szerző öt kötetének vizuális munkáit végezte el: a klórt (2010), az avasi keserűt (2013), a Horizontot, amit a testvéreivel közösen írtak (2020), a moarét (2021), és 2024-ben a posztumusz el sem kezdett versek címűt. Emellett közösen dolgoztak hatvankét MŰÚT lapszámon, és huszonhat DŰLŐn, ami a MŰÚT online kistestvére.
- 62 és 26, elég misztikus – teszi hozzá a grafikus, aki szerint a kettőjük viszonyát elsősorban a MŰÚT és a DŰLŐ alakította azzá, amivé vált.

Az összhang evolúciója

A kötetek a munkakapcsolatból keletkező bizalom eredményei.

- Egy rádióműsorban már elmondtam, lóri támogatta leginkább azokat a megoldásaimat a MŰÚTnál, ami miatt a lap a legszebb magyar kulturális folyóirattá vált. Én pedig mindig igyekeztem, hogy ezek a megoldások megkapják tőle ezt a támogatást. A rádióban úgy fogalmaztam, hogy lóri tartotta az ajtót, amit én próbáltam betolni, és ebből a huzavonából és egymásnak feszülésből jó dolgok születtek. Sokkal jobbak, mintha csak könnyedén benyitottam volna. Mire a kötetekre került a sor, akkor szinte már nem volt szükség ezekre az erőfeszítésekre. A könyveknél lóri eleve mindig határozottan tudta, mit szeretne, és tudta, hogy tőlem megkapja a jó eredményt. Igazából az első két könyvnél a tervezésben nem is nagyon volt szerepem, inkább csak az elvárásainak megfelelő pontos megvalósításban. Először a Horizontnál kaptam némi szabad kezet, a borítónál, a képek elhelyezésénél (ott még csak pár darab fotóról volt szó). Az áttörést a moaré című kötethozta el. Első körben ennél a kötetnél is mindent lóri talált ki. Mivel ez volt az első olyan kötete, amiben minden vers mellett szerepel egy a fotói közül, a képek sorrendjét is meghatározta, Sőt csak annyi fotót küldött, amennyinek a kötetben helye volt. Viszont javaslatokat tettem. Először a borító tipográfiájára, azután a borítóra csináltam egy emblémát a könyvnek, amit először nem értett, nem tudta hova tenni, de aztán láttam, hogy megjelenik az embléma a facebookon, póló lesz belőle, ilyenek. Megszerette. Elfogadta a versek megjelenítésére tett javaslataimat is, végül a képek válogatását is rám bízta. így én döntöttem el, melyik szöveg mellé, melyik fotó kerüljön.

Tellinger András a köteteken keresztül világít rá, milyen is volt valójában a kapcsolata kabai lóránttal a munka terén.

- Az el sem kezdett versek egyfajta rokonságban áll a moaréval. Azonos a négyzetes forma, amit egyébként a négyzetes fotók indokolnak. Mindkét kötet fekete-fehér, ezt lóri akarta következetesen. Ennek a kötetnek is van emblémája. Viszont itt már – a versek sorrendjén kívül, amit értelemszerűen szerzőként, és önmaga szerkesztőjeként állított össze – mindent rám hagyott. Nagyon sok képet küldött, hogy legyen mozgásterem. Sajnos a befejezéshez teljesen magamra maradtam, de nagyon remélem, hogy a végeredménnyel lóri is elégedett lenne. A moarénál valamivel könnyebb dolgom volt. Viszonylag sok benne a közéletre reflektáló szöveg, van egy erős Budapest – Pozsony párhuzam, egyszerűbb volt ezekhez a szövegekhez megtalálni a megfelelő képet.

Szabályok és mániák

- Az el sem kezdett versek szövegei nekem egy történetté állnak össze. Egy folyamat különböző amplitúdójú stációi. Ezért a fotókat is úgy vállogattam, hogy kulcspontokon kapcsolódjanak a mellettük lévő szöveghez, de ahogy haladunk a kötetben a képek is egy történetet alkossanak, kvázi képregényként – fogalmaz a grafikus a kötet kapcsán.

- Valakivel először dolgozni nem hiszem, hogy sokkal nehezebb, mint egy jól bevált együttműködésben. A könyvtervezésnek, a tipográfiának, a képszerkesztésnek van általános szabályrendszere. A tervezőnek jó esetben van egy stílusa, látásmódja, vannak mániái, amikkel megfelelően indokolva kiteljesíti vagy némileg felülírja a szabályokat. Ha először dolgozik valaki egy szerzővel, megrendelővel, ügyféllel, akkor talán az a legnagyobb kihívás, hogy meg tudja-e győzni a másikat az igazáról, kap-e elég bizalmat. Ha ez nem sikerül, akkor inkább el kell a dolgot engedni, mert csak mindenféle kompromisszumok keletkeznek, legtöbbször elvtelenül, rossz szájízzel. lórival köztünk sosem volt ilyen. Mindig kiegyeztünk minden munkáknál azokban a megoldásokban, amiket mindketten el tudtunk fogadni – emlékszik vissza Tellinger András.

Kabai Lóri emlékkiállítása március 28-án, csütörtökön fél ötkor nyílik a Mission Art Galériában, a Széchenyi utca 14. alatt, ekkor tartják az El sem kezdett versek miskolci köynvbemutatóját is.