Tíz év után a másodosztályban kezdi a szezont a DVTK. Követted a mérkőzéseket? Mi jár most a fejedben?

Mindig követem a DVTK meccseit, az nem lehet, hogy kihagyjam egyetlen egy történését is egy olyan klubnak, melyet ennyire szeretek. Sajnos élőben nem tudom nézni, de az interneten, hírek, értesítések, a közösségi médiumok által mindenről értesülök, a gólösszefoglalókat pedig mindig megnézem.

Rosszul kezdték a bajnokságot, majd tavasszal egész jól szerepelt az együttes, aztán a végét elrontották. Te hogy láttad?

Lehetett látni, hogy ez be fog következni, az utóbbi években mindig az utolsó mérkőzéseken menekültünk meg. Most azonban elérkezett  ez a keserű pillanat, de ezzel szembe kell nézni. Persze beszéljünk bármelyik szurkolóról, mint ahogy én is, most mindenki nagyon szomorú, mert ez a város, a drukkerek megérdemlik az első osztályt. Reméljük, hogy ez összehozza a szurkolókat, a csapatot, a játékosokat és a vezetőséget is, és újrastrukturálnak mindent, hogy ne kezdjünk el liftezni az NB I és a második vonal között. Erőt kell meríteni például a csodálatos stadionunkból, mert Miskolc csapatának az élvonalban a helye.

Mi kell ahhoz, hogy ne ragadjon a másodosztályban a csapat? Mi lehet a kulcsa annak, hogy már a következő szezonban visszakerüljenek az élvonalba?

Csak egy személyes példát tudok felhozni, amit a DVTK-val éltem meg. Amikor mi rögtön visszajutottunk, hét ponttal voltunk az NB II éllovasa, a Nyíregyháza mögött, és kevés esélyünk volt a feljutásra. Akkor érkeztünk Luquével, és végül egy fordulóval a vége előtt bajnokok lettünk. Európai veretlenségi sorozatot állítottunk fel a tavaszi szezon során, ha jól emlékszem. Ami nekünk akkor segített, szerintem az, amilyen intenzitással, profizmussal és máshol szerzett tapasztalattal érkeztünk. Ezt megmutattuk az edzéseken és a mérkőzéseken is. Mi ezzel tudtunk a többieknek segíteni. Ami viszont szerintem a legfontosabb és a legtöbb erőt adta: megértettük, mit jelent a DVTK Miskolcnak. Láttuk, mennyi szurkoló jön csak az edzéseinkre is, a felkészülési találkozókra. Üdvözöltek minket mindig és rögtön tudtuk, mit jelent itt futballozni. Láttuk, mennyit jelent nekik a Diósgyőr, így csakis száz százalékot nyújthattunk, hogy boldoggá tegyük őket. Felszántottuk volna a pályát, ha a földön kellett volna fejelni, annak is álltunk elébe, még verekedtünk is volna, hogy győzzünk. A szeretet, amit a mez iránt éreztünk mi is, elengedhetetlen volt a sikerhez. Én tíz év után is ugyanezt érzem, és ma már DVTK-szurkolónak tartom magam. Arról álmodok, hogy visszatérek Miskolcra, ott vakációzok, elviszem a fiam a stadionba.

Itt követheti Vicente Arzé-t Instagramon!

Mivel foglalkozol manapság?

Most éppen tanulok, edzőképzésen veszek részt, a legjobb argentin szakirányú képzésen. Ez az utolsó évem, levizsgázok, majd tapasztalatot szerzek, és egy nap, ha Isten is úgy akarja, ismét tagja lehetek a Diósgyőrnek.

Üzensz valamit a DVTK-szurkolóknak?

Már ott vagyunk az NB II-ben, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Most olyan támogatásra van szüksége a DVTK-nak, amilyet mi kaptunk tíz évvel ezelőtt, ami nem más, mint a feltétlen szeretetet. Mert bajban ismerszik meg az igazi szurkoló, a sikervonatra ugyanis mindenki felszáll. Fontos, hogy most is ott legyünk, legyetek a lelátón, mert nekünk nem a másodosztályban van a helyünk. Kérem a szurkolókat, hogy biztassák az játékosokat, mint ahogy minket is. Arra kérek mindenkit a lelátón, hogy tegyék ki a szívüket-lelküket a pályára a csapatért.