Kassai Balázs János, a sokak által „Baluként” ismert mozgáskorlátozott szerző hétköznapi foglalkozását tekintve látássérült és mozgáskorlátozott emberekre szakosodott gyógypedagógus. Mélyen című könyve már a második, amely a társadalom érzékenyítésével foglalkozik. A történetben a mozgáskorlátozottak és az épek együttélése, a mozgássérült emberek integrációja, elfogadása és befogadása kerül előtérbe.
A történet főhőse az író maga. A realitásokból kiinduló sztori azt a fiktív élethelyzetet mutatja be és bontakoztatja ki, hogy mihez kezd egy harmincas éveiben járó mozgáskorlátozott férfi azzal a helyzettel, ha egyetlenegy órára ép lehet, szembeállítva egymással az épek és a mozgáskorlátozottak körülményeit és élethelyzeteit egy romantikus szerelmi köntösbe ágyazva.
Bányai D. Ilona a szerzőt röviden bemutatva elmondta, miért tartja hiánypótlónak Kassai Balázs János műveit. Mint fogalmazott, az íróban az fogta meg, hogy bátran beszél a sérült emberek mindennapjairól, amit az egészséges emberek nem ismernek, hiszen senki nem képes beleélni magát ebbe az élethelyzetbe. – Balázs könyvei olyan szituációkat is megvilágítanak, amelyekről az emberek nem szívesen beszélnek. Mindenről tabuk nélkül beszél: a rosszról és a jóról egyaránt, a maga valóságában mutatja meg, milyenek a mozgássérült emberek – emelte ki.
A szerző úgy véli: az emberek akkor képesek megérteni egymást, ha megismerik és megértik a másik gondjait és nehézségeit. – A mozgáskorlátozottak életét, nehézségeit, napi küzdelmeit az átlagember könnyebben megemészti, ha egy történeten keresztül, irodalmi köntösben, humorral átszőve, életszagúan vannak tálalva – hangsúlyozta Kassai Balázs János. A mű mély és súlyos, amely a megküzdésről és a nehézségekről szól, miközben az élet igazságtalanságait fejtegeti. Röviden megfogalmazva: felnőtteknek szóló, szomorú alkotás.