A Miskolci Kulturális Központ Nonprofit Kft. (MKK) szervezte esemény egyik vállalt célja az volt, hogy tisztelegjen a kétszáz éve született nemzeti költő, Petőfi Sándor szelleme előtt. A másik gondolat, ami meghúzódott a szavalóverseny mögött, hogy népszerűsítse a kortárs miskolci szerzőket is. Ezt tükrözte a kiírás: a szavalók szabadon választhattak egy Petőfi verset a költő teljes életművéből, a kötelezően választható művek között pedig Fecske Csaba, Csorba Piroska, Málik Roland, Kabai Lóránt és Kupcsik Lidi lírái közül szemezhettek.
Egyszerre több korosztálynak is szólt a versre hívás a 7-11 évesektől egészen a felnőttekig. Minden korcsoporttól egy kötelező és egy szabadon választott vers előadását várták. Végül közel ötven jelentkező állt színpadra a Művészetek Házában. A legkisebbek is meglepő profizmussal mondták a verseket, nix megbotlás, keine akadozás: többnyire jó és nagyon jó szavalatok kerültek a zsűri elé.
Zengett a „talpra magyar”, Arany Laci ürgéjét többször is kiöntötték, apa és anya adta a puszit és a barackot, Miskolc kispolcra került, és azt is a közönségbe sulykolták a verselők, hogy a nulladik órán még nulla, a hulladik (nyolcadik) órán pedig hulla már mindenki.
A pontokat színes összetételű szakmai ítélőszék adta: Bencze Tünde, a Miskolci Kulturális Központ igazgatója, Duvalovszki Éva drámapedagógus, Zemlényi Attila költő, iskolaigazgató, valamint Bájer Máté újságíró, slammer.
- Szívderítő volt látni, hogy mindenkinek volt valamiféle kapcsolata a választott versekkel. A vers az egy varázsige, amit ha egyszer megtanultunk, az életünk további szakaszaiban is használhatjuk majd: varázsolhatunk vele örömöt, meghökkenést és számtalan más érzelmet, hangulatot – fogalmazott a díjak átadása előtt Zemlényi Attila.
A gyerekek mellett egyébiránt több felnőtt is színpadra lépett (külön korcsoportban persze a kisiskolásoktól), közülük hárman ugyanannak a nyugdíjasklubnak a tagjaiként.