Előfordult már veled olyan, hogy nem tudod elviselni saját magad sem? Észreveszed, hogy furcsán reagálsz helyzetekben? Mindannyian kerülünk hasonló szituációba, hiszen sokszor még önmagunk előtt is igyekszünk rejtegetni azokat a tulajdonságokat, melyek bosszúságot okoznak. Amikor az agyunk már nem tud pihenni, állandóan kattog valamin, az is megtörténhet, hogy helytelen döntéseket hozunk, és később kellemetlen következményekkel kell szembenéznünk. Ha tudatosabbakká szeretnénk válni, akkor megkeressük a konkrét viselkedés gyökerét. Ez fájdalommal jár, ami sokaknak gondot okoz, hiszen nem tudnak szembenézni vele. Megélni még kevésbé. Ezek a pontok már mindig jóval a komfortzónán túl vannak, sokan pedig biztonsági játékosok. Az egyik legfontosabb dolog talán, amit évek hosszú sora alatt megtanultam és fejlesztettem, fejlesztem én magam is a mai napig, ha valami bánt, esetleg megakadályozza, hogy a kívánt eredményt elérjem – akkor azzal szembenézek. Leások, és úgy oldom meg az adott problémát, vagy nevezzük feladatnak. Az önismeret nemcsak azt jelenti, hogy az erősségeinket ismerjük, fogadjuk el és használjuk, hanem azt is: hiányosságaink leküzdéséért valós erőfeszítéseket teszünk. Hol vannak a buktatók?
Az, hogy alulértékeljük vagy túlbecsüljük magunkat, szinte mindennapos. Mindannyiunkban megvannak ezek az érzések. Senki sem tökéletes. Célunk pedig egyszerűen az lehet, hogy a mindennapok végén azt érezzük, a lehető legközelebb áll egymáshoz az elképzelt és a valóság. Hozzuk ki a legtöbbet abból, amink van! Minden nap egy apró lépéssel tegyünk csak többet az előzőnél nem másért, mint önmagunkért.
Nem árulok el titkot azzal, hogy a közösségi oldalak, a média térhódításával rengeteget foglalkoznak sokan azzal, hogy mások mit gondolnak róluk. Óriási energiákat fektetnek abba, hogy mások szemében is jól nézzenek ki, hasonlítsanak valakire, veszik át akár a másoktól látott viselkedési formákat is. Hiszik, hogy társadalmi előmenetelük, státuszuk ettől függ. Ehelyett azt vallom, azon érdemes keményebben dolgozni, hogy mélyebben megismerjük önmagukat, felmérjük képességeinket, és dolgozzunk azon minden nap, hogy valódi önmagunkká váljunk. Amikor összhangba kerülünk valódi énünkkel, tudatában vagyunk gyengeségeinknek és erősségeinknek, egészen egyszerűen hitelessé válunk. Önmagunk megismerésének legegyszerűbb formája, ha az oly divatos „énidő” mellett a hozzánk közel állókra is szakítunk időt. A mindennapi beszélgetések, interakciók megmutatják, kik vagyunk, ki tudjuk-e fejezni gondolatainkat, vagy épp arra, hogyan reagálunk egyes helyzetekben. Amikor pedig szánunk időt arra, hogy átgondoljuk napunkat, hogyan közelítünk meg bizonyos kérdéseket, céljainkat, vagy épp azt, hogy tekintünk a világra, illetve hol helyezzük el benne magunkat, meglátjuk azt is, milyen világot képzelünk el magunk köré. Ebben hatalmas segítség az, ha rendszeresen olvasunk, hallgatunk riportokat, beszéljük át azokat másokkal, így sokkal jobban megértve, átlátva azt, merre is tartunk, merre vezet az utunk.
