Elemiben, alsósok lehettünk, amikor rendszeres volt még a csoportos egészségügyi vizsgálat. Kellemetlen volt, hogy valami kanálfélével a szemünket is kiforgatták, majd következett a hajtetű keresése. Diszkréten és tapintatosan zajlottak ezek a macerák, de mivel mindannyiunk előtt történtek, máig is emlékszem, egyszer csak több, úgynevezett gilisztás gyanúst találtak. Életemben akkor hallottam először, hogy ez a parazita féreg mennyire veszélyes lehet. Talán két, nagyon sovány társunkról derült ki, hogy gilisztások. Innentől számomra a kukacok beivódtak az ellenség kategóriájába, s még a gilisztás horgászatot is kerültem.

Így aztán, amikor Miskolcon mindenki a gilisztabiznisz lázában égett, hallani sem akartam erről. Barátaim közül sokan elhitték, hogy az Agroszolg kínálta szerződés felér egy lottófőnyereménnyel. Úgy hiszem, 200 ezer forintos kezdőtőkével vagy banki kölcsönnel is bárki beszállhatott. Barátom lelkendezve mesélte, a tapolcai nyaralója garázsába már kiszállította azokat a lyukacsos vászonzsákokat, amelyekben a férgeket tenyészti. Kíváncsiságból megnéztem, hogyan trágyázza a megőrzésre kapott zsíros földet. Horrorisztikus látvány volt, ahogyan az erőre kapott giliszták kitüremkedtek a zsákokból, majd egymásba fonódva ellepték még a mennyezetet is.

A szerződés úgy szólt, hogy a gondos gilisztatenyésztőtől emelt áron, óriási profittal vásárolják vissza az elzsírosodott humuszt. Miután senki nem tudta megválaszolni, hogy a felvásárlócég miért vágott bele ebbe a vállalkozásba, bizalmatlan lettem a biznisszel szemben. Nem tudtam, miért ez a nagy titkolódzás, hittem, ez amolyan össznépi átverés lehet. Nem annak szánták, de végül azzá lett.

A cég ugyanis több száz vagy ezer partnerét minden indoklás nélkül cserben hagyta. Egy idő elteltével nem vette vissza a humuszt, és hirtelen csődöt jelentett. Most, csaknem harminc esztendő elteltével, a felszámoló elárulta, miért siklott félre ez az ígéretes vállalkozás.

Állítólag egy gazdag arab ország vezetői ezzel a zsíros, gilisztás humusszal akarták a sivatagot zöldellő erdő-mezővé alakítani. Csodálatos terv, ha igaz volt. Mesés árat ajánlottak úgy, hogy a szállítást is beleszámolva nyereséges üzlet látszott kibontakozni. A hazai fővállalkozó, aki elnyerte ezt a különleges tendert, kikövetelte a kétoldalú titoktartási nyilatkozatot. Tartott attól, hogy valamelyik közelebbi országból alákínálnak a humusz árára az araboknak.

Egyébként az ötlet és maga a gilisztás biznisz akár jól is elsülhetett volna, ha a nagypolitika, az éppen akkor kitört öbölháború nem jön közbe. Talán így már sejthető, melyik szuper gazdag olajtermelő ország volt a megrendelő.

A felszámoló mesélte, hogy akkoriban, hosszú ideig több mint 400 tonna gilisztás humuszt halmoztak fel az emődi pályaudvaron. Büszke rá, hogy ennek a földnek a zömét sikerült megmentenie, és a gilisztatenyésztők egy részét valamilyen mértékben kártalanítani tudták. Ki gondolná, akkoriban egy kiló giliszta világpiaci ára 6-8 forint körül alakult, ma már ennek a sokszorosát éri. Ugyanis rájöttek, ezekkel a férgekkel megmenthetők az elsavasodó esőerdők. Sőt, újabban a fehérjetartalmuk miatt bizonyos államokban még az emberi fogyasztásra készülő élelmiszerekbe is bekeverik.

Miskolcon és környékén viszont máig is emlékeznek a gilisztás buktára. Sok százan több mint fél évtizeden át törlesztették az erre felvett mezőgazdasági kölcsönt. Aligha akadna ma, aki a gyors megtollasodás reményében gilisztás humusztenyésztésre kötne felvásárlói szerződést.