1

A Himnuszunk hangjai után Badány Lajos alpolgármester mondott ünnepi beszédet. – Az emlékezés lényege abban rejlik, hogy felidézi bennünk a régmúlt eseményeit, különös jelentőségű ez akkor, mikor a hazáért meghalt elődeinkre emlékezünk, akiknek áldozatvállalása példaként szolgál az utókor számára. Akik e temetőben fekszenek, valószínűleg nem szerettek volna hősökké válni, egy boldog életre vágytak, dolgoztak családjukért, gyarapították nemzetüket, míg el nem sodorta őket a történelem vihara – mondta, majd kiemelte, az első világháborúnak mindenki vesztesévé vált: győzők és legyőzöttek egyaránt. 

Az alpolgármester beszélt arról, hogy a katonák akkor ott hittek abban, hogy áldozatvállalásuk nem lesz hiábavaló. – Számuk jóval több, mint az itt feltárt sírok száma, talán megközelíti a háromezret. A monarchia különféle nemzetiségű katonái nyugszanak itt. Példát mutattak bajtársiasságból, hazaszeretetből, kitartásból. Kötelességünk emlékezni azokra az eseményekre, aminek felidézése egyben figyelmeztet is minket arra, hogy ilyen többé ne következhessen be – mondta Badány Lajos, majd hozzátette, Európa népei csak egymást erősítve őrizhetik meg vallásukat, identitásukat és kultúrájukat.

Az ünnepi beszédek sorát Pfliegler Péter folytatta, aki a kolerakórház egyik létrehozójának a leszármazottja. – Mindig aktuális egy-egy katonai temető rendben tartása és felkeresése, hiszen az ilyen sírkertekben örök álmukat alvók a legtöbbet, életüket áldozták hazájukért, népük szabadságáért, céljaikért – mondta, majd utalt arra, hogy családjuknak természetes halottak napja alkalmából jelen lenni a megemlékezésen. – Dr. Pfliegler Imre, apai nagyapám volt az az orvos, aki jelentős szerepet vállalt az 1914 és 1918 között működött barakk-kórház kialakításában és elindításában. 

Közvetlenül a háború kitörése után egyre-másra futottak be a vonatok azokkal a szerelvényekkel, amelyek a galíciai frontról visszaérkezve szállították a sebesült, beteg katonákat. A fronton nemcsak a fegyverek, hanem fertőző betegségek, tífusz és kolera is tizedelték a harcoló feleket. A temetőben a magyarok mellett orosz, román, olasz katona is nyugszik. A nem fertőző halottakat a Deszkatemető melletti területen, az úgynevezett Hősök temetőjében hantolták el. A kolerakórházról és -temetőről itt olvashat többet. 

Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. 2015 novemberében emléktáblát avattak a temető egykori kórházi kápolnájának romjainál abból az alkalomból, hogy az épületet száz évvel azelőtt, 1915. november 2-án szentelték fel. 2019 márciusában a Sajó utcai koleratemetőben egyebek mellett felújították a kápolna még meglévő bejáratát, belső járdát alakítottak ki, rendbe tették a területet, növényeket is ültettek.

A beszédek után a városvezetők és civil szervezetek képviselői koszorúzták meg a régi kápolna felújított romjait.