Megfordult a világ. A szeretet találkozásra, közelségre, egységre vágyik, most mégis naponta azt halljuk, hogy szeretetünknek az a hiteles kifejezése, ha távolságot tartunk, ha nem találkozunk egymással, és ha lehetőleg elzárkózunk a világtól. Pandémia, világméretű járvány van, amely mindannyiunk életét fenyegeti, s ha nem könnyű szívvel is, de belátjuk az óvintézkedések fontosságát, és engedelmeskedünk nekik.

A karácsony azonban a szeretetben való találkozásról szól. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem, hogy üdvözítse.” Szűz Mária a betlehemi szegényes istállóban világra szülte az Atya örök Fiát, a világ üdvözítőjét. Ez a kicsiny gyermek fogadta az angyali seregek dicsőítő énekét és a pásztorok hódolatát. Ég és föld ujjongott születésén.

Istennek Jézus Krisztusban megtestesült szeretete karácsony szent estéjén megigézi a világot, szeretetre hangolja az emberi szíveket. Az isteni ajándékozó jóság mindenkit arra indít, hogy kisebb-nagyobb ajándékkal kedveskedjék szeretteinek. A gyermekek felé áradó szülői szeretet, az örömtől csillogó gyermeki tekintetek hálája, az időseket gyámolító gondoskodás mindenki számára túlcsorduló boldogságot, szívbéli örömet és békességet teremt.
Örömünknek nemcsak az ajándékozás az oka, hogy adhatunk és kaphatunk, hanem annak megtapasztalása, hogy Isten közel van, hogy értünk emberré lett, hogy a láthatatlan láthatóvá, a megközelíthetetlen hozzáférhetővé, az örökkévaló történelmünk részesévé lett. Az egyházatyák csodálatos cseréről beszélnek, Isten emberré lett, hogy Isten gyermekei, az isteni természet részesei lehessünk. Jézus születése csodálatos ajándék, amely szédítő távlatot, a boldog, örök életet nyitja meg számunkra.

A szenteste kivételes alkalom, amely életünk legboldogabb, legmeghittebb óráival ajándékoz meg minket. Csillog-villog a feldíszített karácsonyfa, a fenyő üde illata betölti a szobát. Az ajándékok a fa alatt titkokat rejtenek, és türelmetlen kíváncsiságot keltenek. Az ünnepi módon megterített asztal finom ételeket és édességet kínál, s a karácsonyi énekek szárnyalása Isten dicsőítésére hangol. A fények, a hangok, az ízek és illatok, a szeretetben megszépülő arcok ünnepi légkört teremtenek. A szeretet csodáját élhetjük meg, amely megnyitja szívünket Isten és az embertársak szeretetére. „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”
2020 karácsonyán visszafogottabb lesz az ünneplés. Fájdalommal kell elfogadnunk, hogy szeretteinket csak távolból köszönthetjük. Ebben az aggasztó és nehéz helyzetben legyen vigasztalás számunkra, hogy Isten szeretete minden akadályt legyőz, hogy Ő ismeri szívünket, és mindennél és mindenkinél közelebb van hozzánk, s benne és általa mindenkivel szeretetközösségben élhetünk.

Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek… az Úr közel van.

Mikolai Vince
főesperes, plébános