1

Nagyváradon született 1968-ban Kovács József Attilaként. Első keresztnevét édesapja után kapta, akitől a szakmát is tanulta. „Családunkban a mesterfogások apáról fiúra szálltak évtizedeken át, és remélem, hogy az összegyűjtött tapasztalatot és tudást egyszer majd én is továbbadhatom gyermekeimnek” írja önéletrajzában a mestercipész, aki hagyományos, kézműves cipők és csizmák készítésével foglalkozik.

Diákéveit szülővárosában, Nagyszalontán és Debrecenben töltötte. 1990-ben lett cipész, 1993-ban ortopédiai cipész szakmából vizsgázott, majd 2001-ben mestervizsgát tett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében. Saját vállalkozását 1991-ben alapította.

Hivatásszeretet

Kis korától a cipészműhelyben nőtt fel. – Megszerettem a cipőket és a szakmát minden szépségével és nehézségével együtt. Rejtelmeire és szeretetére édesapám tanított, ugyanúgy, ahogy annak idején őt tanította a nagyapám. Első gyerekkori élményem, hogy addig nyúlkáltam bele édesapám szerszámos dobozába, míg egy éles kés elvágta az ujjamat. Véremet adtam tehát a szakmáért. Mondhatom, hogy akkor ott megpecsételődött a sorsom – mondja a mester, aki visszaemlékezett a versenyművek elkészítésének kezdetére is. – Barsi Csaba barátomnak tettem ígéretet, hogy készítek neki egy kemény szárú csizmát, amiben néptáncolhat. Kétszer-háromszor nekifutottam, és nem akart sikerülni. Akkor kezdtem kutatni a régen készült lábbeliket. Ennek eredménye volt, hogy láttam, milyen gyönyörűségek készültek száz évvel ezelőtt. Azóta a történelmi Magyarország lábbelijeinek rekonstrukcióival rendszeresen foglalkozom. Kézzel alkotni nagyszerű dolog, amikor az ember látja, hogy a keze közül hogyan kerekedik ki valami, akár csak egy gyereknek egy rajzon, akár komplexebb dolgon, mint a cipő.

Két házasságából négy gyermeke született. Mindannyian szeretik a kreativitást és kiváló a kézügyességük. – Harmincéves lányom Tatán séf, huszonhat éves fiam Gránátalma-díjas lett a XVII. Országos Népművészeti Kiállításon ötvös és ékszerkészítőként. És a kicsik is mondogatják, hogy majd apa nyomdokaiba szeretnének lépni – idézi fel. Az említett tárlatra ő maga hét lábbelivel pályázott, ami az újonnan alapított Folk Trend díjat nyerte el. Mint mondja, azt a kérdést, hogy miért szeret cipőkkel foglalkozni, egyszerű megválaszolni, véghezvinni azonban már nem olyan könnyű. - Örömmel tölt el, hogy szívvel-lélekkel, odaadással végezhetem a munkámat, mert ez nem teher számomra, sőt, nem is tekintem munkának – vallja.

Társadalmi szerepvállalások és versenyek

2011-től öt éven keresztül volt elnöke az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének, jelenleg elnöke a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Kézműipari Kollégiumának, alelnöke a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának, az MKIK-nak és a Népművészeti Egyesületek Szövetségének (NESZ). Számos versenyen vett részt hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Az ötévente megrendezett Országos Népművészeti Kiállítás kétszeres Gránátalma-díjasa. Ötszörös tulajdonosa a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Remek elismerésnek. 2014-ben pedig elnyerte az Év Mestere címet a NESZ-től. Ötször volt a Kézműves Cipőkészítők Európai Bajnokságán, amit a németországi Wiesbadenben rendeztek meg. Onnan tizenhárom aranyérmet, három ezüstöt és két bronzot hozott el a hét különdíj mellett. – Nem gondolom, hogy a sikert érmekben, díjakban kellene mérni, inkább a sok megrendelő elégedettségéből építkezem. A versenyek inkább azért fontosak, mert kiszakít a monotonitásból, újra tanulhatok, ami később majd a hétköznapokban is megmutatkozik – hangsúlyozza a szakember.

Tárlatvezetés a műhelyben

Kovács Attila miskolci műhelye a Salétrom utcán van. Itt szokta fogadni az érdeklődőket. Egyfajta betekintés a múltba és a jelenbe. – Az egyik helyiségben egy cipészműhelyt alakítottam ki, ahol egyébként még szoktam dolgozni. Itt készülnek a versenycipők, tehát egy nagyon régi varrógépet használok, mikor nagyon finom munkát kell végezni. Itt láthatóak édesapám kitüntetései és díjnyertes cipői. Némelyik rájabőrből van, de a kiállítóteremben található kígyó-, krokodil- és békabőr is, természetesen mind eredetigazolással. Bőre egyébként több állatnak látható a kiállítóteremben: kígyónak, krokodilnak és békának is. Mi külföldről szerezzük be a lábbelikhez használt anyagainkat, olyan helyekről, ahol kifejezetten manufaktúráknak gyártják ezeket. A vitrinekben pedig aprócska cipőket is kiállítottam, amiket gyűjtök. A másik helyiségben egy régi csizmadiaműhelyt rendeztünk be, ugyanis Magyarországon csak százéves múltja van a cipőkészítésnek, addig az emberek csizmát hordtak. A „forgatós” csizmákat felváltva viselték, hiszen az egy kaptafára készült kifejezés azt jelenti, nem volt külön jobb és bal lábra való. De található itt a falon 1800-as évekbeli számla vagy miskolci képeslap is, amelyen a 999. mester vígan sétál, hirdetve, a városba belépő ezredik csizmadiát agyonütik. Eddigi munkásságom során törekedtem mesterségem minden fortélyát megismerni, a megszerzett tudást továbbadni, és ezt a jövőben is folytatni kívánom – nyilatkozta.

A Kovács Attila manufaktúrájában varrt, bőrtalpas cipő körülbelül egy héten át készül, de minimum tíz évig tart ki, főleg ha gondos gazdája tudja, hogyan kell ápolni és tárolni.