Olyan, mintha az elménk és a szívünk ketté akarna bennünket hasítani. Már épp megtennénk az első lépést, amikor elménk azonnal megálljt kiált. Ugyanabban a pillanatban érezzük azt is, hogy valami a helyére került, miközben azt is tisztán meg tudjuk fogalmazni, hogy valami nincs rendben. Ismerős az érzés? Lehet értelmet adni ennek a káosznak? Mindenekelőtt állj meg, hagyd abba, amit csinálsz, ha tudod, hunyd be a szemed és vegyél mély lélegzetet. Igyekezz a ki és belégzésre fókuszálni.
A belső konfliktus nem más, mint a vágyak, a minket ért benyomások és az érzések megtapasztalása, amikor ellentmondás keletkezik a gondolatok és az érzések között. Ez a küzdelem bármikor lejátszódhat bennünk az élet bármely területén: legyen az a kapcsolatrendszerünk, a munkánk, vagy a hitünk. A nézeteltérés a szívünk és az eszünk között alakul ki. Aközött amit tudunk, és amit érzünk. Szívünk intuitív intelligenciával megáldott, ezt azonban könnyű összezavarni, hiszen mindennapi életünket erősen meghatározzák a társadalmi elvárások, az otthonról hozott minták, és nem utolsó sorban a ma oly sokat emlegetett virtuális lét. A világ, melyben élünk erősen elme uralt, így igencsak nehéz dolgunk van. Sokkal könnyebb az elménkre hallgatni, és gondolkodás nélkül engedelmeskedni, szépen logikusan megtervezni az életünkre lépésről lépésre. A szívünkhöz, vágyainkhoz azonban nincs sem képlet, sem meghatározott szabályrendszer, ezért csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy ráhangolódunk-e a belső hangunkra.
Természetesen a gondolkodás támogat bennünket abban, hogy életünknek irányt, keretet és gyakorlatban is alkalmazható tudást adjon; ezzel szemben a szívünk lesz az, amely életet és igazságot lehel életutunkba. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha bármelyiket is kiiktatnánk. Ha csak a szívünkre hallgatnánk, akkor valóságos káoszban élnénk. Ha pedig csak gondolkodnánk, akkor lélektelen, hiteltelen mindennapjaink lennének tele megvalósulatlan álommal.
Egyensúlyra kell(ene) törekednünk. Miért? A belső konfliktus a magyarázat erre, hiszen akkor keletkezik, ha felborul az egyensúly a szív és az agy között. Akkor, amikor cselekedeteink ellentmondásban vannak értékrendünkkel vagy hitrendszerünkkel. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a gondolatainkat nem kell erővel uralnunk. Pont elég, ha nem adunk nekik értelmet, amikor unos-untalan felbukkannak az elménkben. Ha nem tápláljuk őket és nem lovaljuk bele magunkat a spirálba, akkor a belső konfliktus is eloszlik.
Ilyenkor mi irányítunk és nem az elme irányít bennünket. Az is lényeges lépés, hogy tudjunk különbséget tenni a félelem és az intuíció között. Utóbbi tiszta, erős és érzelemmentes belső hang. A félelem ezzel szemben zavaros, teli negatív érzelemmel. Amikor a szívünk dominál, akkor hajlamosak vagyunk meggondolatlanul, hirtelen elhatározásból átgondolatlan döntést hozni. Ezzel szemben az előrelátás igazi bölcsesség, amelynek segítségével hosszabb távra tudunk döntést hozni. Amikor nehéz döntés előtt állunk, váratlan események sora billent ki minket a megszokott életünkből, álljunk meg egy pillanatra és figyeljünk az érzéseinkre, sorakoztassuk fel a két oldalt, akár előnyöket és hátrányokat is. Semmiképpen ne hozzunk hirtelen felindulásból olyan döntést, melyet később megbánhatunk.
Gallai Judit
