–Talán a Hattyúk tavával, vagy valamilyen hasonló klasszikus balettel kezdődött minden úgy 1-2 éves korom körül. A televízióban ment, amikor véletlenül megláttam és annyira lenyűgözött, hogy a képernyő előtt ragadtam. Elmozdítani sem lehetett onnan – elevenítette fel a tánc iránti vonzalmának meghatározó élményeit Harangozó Lili Júlia.

A Miskolci Nemzeti Színház táncművésze ezt követően szertornázott, s miután azt mondták neki, hogy ahhoz túl magas, egy amatőr balett iskolában kötött ki. – Emellett a szüleim kedvéért úsztam is, de mivel mindkettőben jó voltam, választanom kellett, nekem a víz túl hideg volt, a tánc mellett döntöttem – mesélte lapunknak a táncművész, aki tanulmányait ezt követően a Győri Táncművészeti Iskolában folytatta, ahol egy életre megpecsételődött a sorsa. – Ott döntöttem el, hogy minden nehézsége ellenére a tánc lesz a hivatásom, és azóta is arra törekszem, hogy amíg képes vagyok rá, addig mindent beleadjak – mondta.

Harangozó Lili Júlia az érettségi után Prágában kapott táncművészeti ösztöndíjat. Hat évvel ezelőtt – a képesítő vizsgáját követően – Kozma Attila, a Miskolci Balett vezetőjének hívására, egy próbatánc után szerződött a csapathoz. Szerinte ez a kollektíva attól speciális, hogy a csapat fele külföldi, és mint, ahogy az a vidéki társulatokra jellemző az összezártság miatt a tagok össze is nőttek egymással és szinte minden idejüket együtt töltik. Képesek egymást motiválni és arra törekednek, hogy kihozzák egymásból a lehető legjobbat.

– Nagyon összetartó társaság vagyunk. Igyekszünk egymással baráti kapcsolatban lenni, és mivel még elég fiatalok vagyunk nagy bennünk a lendület, vágyjuk a kihívásokat, és örömmel várunk minden egyes produkciót és megméretést – emelte ki a táncművész, aki első nagy főszerepében Marilyn Monroe bőrébe bújhatott bele 2023-ban. Mind az előadás, mind pedig az alakítás hatalmas közönségsikert aratott, és a szakma szerint is parádésra sikeredett. A szerep több szempontból is kihívás elé állította a fiatal táncost. Egyrészt azért, mert ez volt Miskolcon az első szólószerepe, másrészt azért, mert nemcsak táncosként, hanem színészileg is helyt kellett állnia a díva eltűnt naplója alapján készült táncelőadásban.

Ezt követően, de már az idei évadban még egy főszerep rátalált Harangozó Lili Júliára. A balettszínpadi irodalomban is jelentős klasszikus műnek számító Anyegin és Tatjána című táncjáték hősnőjét formálhatta meg. – Ez a szerep szakmailag nagy továbblépést jelentett nekem. Persze törekszem is a fejlődésre, és folyamatosan azon vagyok, hogy a lehető legmagasabb hőfokon adjam elő a szerepeimet, kihozva magamból a lehető legtöbbet. Most úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok és jó időben. A Miskolci Balett azáltal, hogy a színházi előadások mellett önálló produkciókat is létrehoz, nagyon sokféle lehetőséget kínál nekünk. Megadja azt, hogy ne csak rutinból dolgozzunk, ami kiváló motivációs tényező, bár ez utóbbi nehéz kérdés.

A kedvetlenebb napokon az segít túljutni, hogy tudom, ha jót alkotunk, akkor azt a közönség is szeretni fogja – árulta el Harangozó Lili Júlia, aki kihívásként és azért, hogy új látásmódot sajátítson el tavaly februárban jelentkezett a Magyar Táncművészeti Egyetemre, ahol azóta már koreográfusként tanul. Ennek első hozadékaként Rusznyák Gábor rendező tavaly ősszel felkérte, hogy készítsen koreográfiát Henrik Ibsen Hedda Gabler című drámájának két jelenetéhez. – Nem titkolt vágyam, hogy később szeretnék ezzel (is) foglalkozni. Ugyan még keresem a saját műfajomat a neoklasszikus és a kortárs modern között, de azt már tudom, hogy saját gondolataimat is szeretném a színpadra vinni, esetleg egy saját társulatot is létrehozni.