Emlékszem, amikor még kislány voltam, a piacról vittük haza a pirosban pompázó kardvirágokat anyának tavasszal. Az is élénken él bennem, hogy a születésnapomon a nagyim által készített torta várt az asztalon tulipánokkal. A mai napig ez a kedvencem, talán nem véletlenül. A karácsonyt és a szilvesztert felölelő időszak teljesen más volt, mint ma. Nem hónapokig tartott, hanem egy meghitt, csöndes időszak, mely az együttlétről szólt. Összegyűlt a nagy család, majd mikor a következő generáció érkezett - növekedett, akkor első és másodnapján már egymásnál ünnepeltünk.

Ma a téli, ünnepi időszak már ősszel kezdődik. Sokunknak túlságosan is korán. Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy jelennek meg a szaloncukrok a boltok polcain és a fényfüzérek az ablakokban. A karácsonyi dömping, a szezon előtti akciók során teljesen összekeveri a jóakaratot és a nagylelkűséget a fogyasztói társadalom elérhető profitjával. Az advent azonban pont a csönd mélységeit szeretné elénk tárni. Arra ösztönöz bennünket, hogy tiszta lélekkel és nyitott szemmel nézzünk a világba, ismerjük fel mások szükségeit, forduljunk egymás felé, és támogassuk, segítsük egymást. Advent idején gyertyát gyújtunk, mely jelzőfény a sötétben. Ezek az apró lángok felkészítenek bennünket a karácsony szent ünnepére, és emlékeztetnek bennünket arra, hogy szükségünk van szeretetre, megnyugvásra, együttlétre és odafigyelésre. Olyan világban élünk, mely tele van konfliktusokkal, erőszakkal, szenvedéssel és sötétséggel. Az adventi időszak mintegy bölcsességet kínál a nagyvilágnak, lehetőséget adva arra, hogy önzésünket félretéve a kedvességet és a türelmet helyezzük előtérbe.

Fontos az ünnep. Fontos a karácsony és annak szentsége. A várakozás, mely megelőzi, lehetőséget ad nekünk arra, hogy átgondoljuk, merre tartunk. Akár egyénileg, akár a társadalomban és a nagyvilágban. Vajon megtanultuk-e a leckét és gyakoroljuk is? Talán átrobogtunk ezen az éven is, észre sem véve, mennyi minden jó történt velünk. Lehet, hogy vágytunk nagyon valamire, és mégsem kaptuk meg – és lehet, pont ez a jó! Ez az időszak remek lehetőség arra, hogy visszatekintsünk. Időt kapunk arra, hogy lassítsunk a tempón. Elcsöndesedve picit többet olvassunk, bekuckózva nézzünk egy filmet, vagy együtt főzzünk, beszélgessünk, sétáljunk.

Úgy érzem, ma sokkal fontosabb odafigyelnünk egymásra. Különösen az adventi időszakban. Rohannak a napok, a hetek, sokszor észre sem vesszük, hogy telik az idő, csak karácsony táján döbbenünk rá – ismét eltelt egy év. Ilyenkor érezzük igazán, mire nem volt időnk, mennyi mindenen átsiklottunk. Mennyi mindent tehettünk volna még egy év leforgása alatt. Milyen jó lenne, ha az ünnep most valóban arról szólna, hogy hazatérünk. A lelkünkbe. Megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk. Időt hagyunk magunknak a felismerésekre és arra, hogy megéljük az ünnepet a maga csöndességében. Merjünk odafigyelést, megértést és figyelmet tenni a fa alá drága bolti ajándékok helyett. Egy kézműves apróság szívből jövő meglepetés, mely szeretettel készül – legyen ez egy kötött sál vagy egy pár mézeskalács. Ha megtehetjük, hagyjunk el apró ajándékot a villamoson, rejtsünk egy kocka csokit valaki zsebébe, ezzel mosolyt csalva egymás arcára. Éljük meg az ünnepet a maga meghitt valójában drága, hamis csillogás helyett. Sosem volt még ekkora szükségünk rá.

(A borítóképet Juhász Ákos készítette.)