Bár sosem láttam azt a bizonyos vasfüggönyt, ám ahogy közeledtem felé, egyre hevesebben éreztem a gyomrom remegését. A nézzen rám, szálljon ki, nyissa ki a csomagtartót vezényszavak akkor is jeges borzongással töltöttek el, amikor tudtam, semmiben nem sántikálok. Azokban a békebeli nyolcvanas években sokat lazultak a hazai szürke egyenruhások, egy tucat orosz pezsgő felett átsiklottak. Legfeljebb egyet megittak az egészségemre. Hosszú évekig ez a palackozott, habzó nedű itthon ugyanannyi forintba került, mint Bécsben schillingben.

Ám ahogy mondani szokás, egy idő után a legjobb biznisznek is bealkonyul. Időbe tellett, míg felfedeztem a „Szovjetszkoje Igrisztoje” utódját. Javában zajlott a piackutatás, mígnem kiderült, az osztrák fogorvosok is ugyanolyan szakállkát terítenek a betegek nyakába, mint itthon. Az első kétszáz, úgynevezett nyaki nyálkendőt hol máshol, mint Miskolcon, a Széchenyi utca 62. szám alatti orvosi műszerek boltjában vettem meg, darabonként 26 forintért. Tapsoltam örömömben, ennyire ártatlan csempészárut akarva sem találok. Két hét elteltével már csak százzal tudtak kiszolgálni. Sajnálkoztak, de itt helyben idáig ennek a felét sem vitték el évente. Drága főorvos úr – így szólítottak, hirtelen megnőtt irántam a tisztelet. Egyre másra kaptam a mintának szánt új fogászati tömítőanyagokat. Egy év elteltével, mielőtt professzorrá ütöttek volna, lelepleződtem. Maguk kezdtek nyomozni, hogy ki az, akinek a praxisában százszámra fogy a nyálkendő.

Egyébként magam is kiderítettem, hogy ezeket a szakállkákat egy Miskolchoz közeli termelőszövetkezet varrodájában gyártják. Mázsaszámra vették meg a műtősruhák szabásakor felhalmozódott maradékot, és a Gólya Áruháznak is szállítottak csicsás babaszakállkákat.

Mindez most aligha jutott volna eszembe, ha nem tapasztalom, nincs elegendő, amolyan műtőbe való textilcsizma. Sok minden hiányzik az egészségügyből az egészségen kívül, de az ilyen terpeszes operációknál, beavatkozásoknál szokásos lábvédők használhatatlanságig elrongyolódtak. Így aztán, míg égbe nyúló lábakkal a műtő lámpáját néztem, gyorsan kiszámoltam, négy nyaki nyálkendő anyagából kifutná egy ilyen csizmára. Kár, hogy azok a minden jóra fogékony falusi varrodák és a köröttük ügyeskedők már nincsenek.