Mintha most látnám, előttem állt a Katowicei buszmegállóban egy teltebb, középkorú hölggyel. Őzbarna kalapban, seszínű ballonban és a csőnadrágos divat idején egy olyan széles, lenge nadrágban, amely már majdnem ráhajlott a cipője orrára. Hóna alatt az elmaradhatatlan bőraktatáskájával, akár tanácsi hivatalnoknak is nézhettük. Ám ebben a városban sokan tudták, hogy ő az a Nagygyörgy Pál rendőr, ügyfeleinek csak Pali bácsi, a miskolci kapitányság bűnüldözési osztályának speciális előadója. A helyi ledér hölgyek, lányok atyuskája, a helyi erkölcsrendészet főfelügyelője.

Hosszú ideig tervezgettem, hogy egyszer csak újra szóra bírom. Hátha többet is elárul a munkájáról, mint annak idején, míg hivatalban szolgált. Ám erről már lekéstem. Ballók László meséli, a Villanyrendőr melletti fodrászat soron kívüli vendégei voltak a város legnevezettebb rendőrei, dr. Árnyasi Gyula, Erdélyi János, az újjáélesztett R csoport vezetője és velük egy időben Pali bácsi is. Megesett, hogy a hajvágás és a beretválkozás közben elszunnyadt, és csak a mindent ható Barbon arcszesz illatára riadt fel. László szerint szúrós tekintetű, hallgatag ember volt. Kollégáival ellentétben sose büszkélkedett szakmai sikereivel.

Így aztán most úgy kell morzsánként összeszednem a bajtársaitól, mi is volt az ő feladata. Mint ismeretes, az állítólagos szocializmusban úgy üldözték a közveszélyes munkakerülést, mint az üzletszerű kéjelgést. Persze mindannyian tudtuk, soha nem lesz annyi börtön, ahová a bájaikat áruba bocsátó nőket bezárhatnák.

Pali bácsié volt az éjszakai élet, bárról bárra járt, és képes volt egy szimpla mellett ücsörögve feltérképezni a miskolci leányvásárt. Név szerint ismerte a választékot, és kedve szerint mindenkinek felajánlotta a lehetőséget a rendőrséggel való együttműködésre. Tudvalevő, hogy a prostitúció és a bűnözés kéz a kézben járnak. Pali bácsi aktatáskájában ott lapulhatott azoknak a megbízható hölgyeknek a névsora, akik olyan információkkal szolgálhattak, amelyekkel segíthették a nyomozókat. A listáján szereplők bizonyos védelmet élveztek, ami tőkepiaci értéke nagyobb volt, mint a korabeli bárcának.

Nagygyörgy Pál az állomány egyik legfontosabb pillére volt, számítógépek még nem voltak, így egyenesben keresték a kollégák. Nem volt olyan felderítetlen bűncselekmény, amelynek a nyomozásához nem tudott volna tippet adni, hová, merre induljanak. Egyébként volt még egy különleges megbízatása is, amikor egy ügyfeléről kiderült valamilyen ragályos nemi betegség, neki kellett felhorgolni a megfertőzött férfiakat.

A volt kollégái szerint testhez állóbb rendőri feladatot nem is kaphatott volna, mint az erkölcsrendészet felügyeletét. Magának való agglegény volt, így a munkája nem zavart be a családi életébe. Rendőrségi tudósítóként kétszer is beszélhettem vele, majd mindannyiszor visszakozott a cikk megjelentetésétől. Panaszolta vagy dicsekedett – amit ő csinál az egy igazi sziszifuszi meló, soha sem ér a végére. S időnként megesik, egy-egy ügyfele érdekében olyan magas szintről figyelmeztetik, hogy maga sem akarja elhinni.

Nyugdíjasként szülővárosába vonult vissza, és még sokáig teljes erőbedobással élvezte a hobbiját, galambászkodott. Élvezte, hogy a szélnek eresztett madarai mindig idejében hazatalálnak. Nem úgy, mint a hajdani gyámoltjai, az utca és a bárok elesett tündérei.