Biztos vagyok abban, hogy mindannyian hallottunk már olyan információkat, amelyeket mi magunk mondtunk el, indítottunk útjára, és aztán csodálkoztunk, hogy az emberek száján át valójában mi is lett belőle. Ugyanez fordítva is igaz, hiszen biztosan rólunk is mondtak már olyat, amit valaki a saját maga gondolata szerint mesélt el, ítélt meg, valójában azonban nem kérdezett rá nálunk: igaz e.

A pletyka lehet az egyik legveszélyesebb emberi vétek, és előfordulhat, hogy olyan hálót sző, amely a másik embert nem csak körbefonja, de meg is fojthatja. Tapasztalhatjuk ezt sokszor különféle információforrásokban, a média különféle felületein, és ahogyan a múlt héten is említettem, elég ehhez egy kommentcunami bármely közösségi felületen. A szenzáció hajhászása azonban nem kizárólag nagy nyilvánosság előtt történhet. Azok, akik képesek bolhából elefántot csinálni, csak azért, hogy népszerűbbek legyenek, hogy elindítsák mások fantáziáját, talán éppen azt akarják elérni, hogy önmagukról eltereljék a figyelmet. Ennek ez az egyik legegyszerűbb formája.

A pletyka, ha tágabb értelemben vesszük, sőt, a kutatók állítása alapján is nem más, mint az információk megosztása, beszélgetés, a közösségépítés része, amikor azokról az emberekről beszélünk, akik nincsenek jelen. Ez pedig nem feltétlen jelent negatív kommentárt, hiszen a chat - csevegés is mindössze közösségi információkat közvetít. Ha nem lenne alkalmunk arra, hogy értékes információkat osszunk meg egymással, nem tudnánk fenntartani sem a társadalmat, melyben élünk. Hogyan jutnánk számunkra fontos információhoz, ha egyáltalán nem beszélnénk egymásról? A hálózat, mely körülvesz bennünket túlságosan nagy ahhoz, hogy mi magunk figyelhessük meg csak. A pletyka tehát tágabb értelemben sokkal több, egymástól különböző szerepet játszik a társadalmilag funkcionális csoportokon belül és között azok fenntartásáért.

A pletyka tanítható pillanatokat kínál számunkra, ez nem más, mint a kulturális tanulás bizonyítéka. Miért? Mert megmutatja azt, mi fogadható el társadalmilag, és mi egyáltalán nem. Tisztában vagyok azzal, hogy most sokan felhördülnek, hiszen legtöbben a pletykálkodást kifejezetten rossznak tartják. Én magam azt vallom, hogy a pusztán ártalmas pletyka az, amit kerülni kell, hiszen semmilyen célt nem szolgál, csak és kizárólag az aljas megjegyzés és rosszindulat itatja át. Ebből senki nem tanul. Sőt! 
Ezzel szemben a tevékenység maga az emberek egymáshoz fűződő viszonyáról is bőven mesél. Ahhoz, hogy pletykálkodjunk, közel is kell éreznünk magunkat a másikhoz. Intimitás szükséges ahhoz, hogy a tapasztalatokat, érzéseket megosszuk a másikkal, úgy érezzük, hogy ugyanazon az oldalon áll. A pletyka az, mely megakadályozza a magányt, miközben elősegíti a kötődést, az egymáshoz való közelséget. Arra kell figyelnünk, tudatosan, hogy a szándék minden esetben jó legyen. Törekedjünk arra, hogy a beszélgetésből valamiféle, bármiféle jó származzon. Tartsuk észben, hogy soha ne ártsunk!