Nap mint nap látjuk a televízióban a háborús pusztítást Ukrajnában, a romba dőlt, kiégett házakat. Simon Gábor miskolci építész, a hajdani házgyár vezetője szakmai szemmel is elemzi a képsorokat. Bármennyire is bizarr, úgy tűnik, a miénkhez hasonló panelházak jól tűrik a megpróbáltatásokat, a rakéták robbanása sem dönti romba a többszintes épületeket. Áthatolnak rajtuk a töltetek, de az ezzel járó légnyomás sem képes az elemek kapcsolódásait szétfeszíteni.

Simon Gábor és Andrássy Károly építészek nevéhez fűződik a Kilián-déli tizenöt szintes, csúszózsalus ház, a miskolci sportcsarnok, a szomszédos könyvtár és még jó néhány miskolci közintézmény felhúzása. Majd Gábor lett az alsózsolcai házgyár építője és vezetője. Nála autentikusabb szakembert most aligha találnánk panelházak hosszú távú perspektívájának témájában.

Mindannyian emlékezhetünk, hogy a múlt században legfeljebb harminc éves élettartamot jósoltak ezeknek a szériában készült házaknak. S miután Miskolcon az első, Mester utcai épületet 1968 nyarán rakták össze, immár több mint fél évszázada állnak a négy- vagy tízemeletes betonkalitkák. Amikor az átkosban elhatározták, hogy rövid időn belül egymillió lakást kell tető alá hozni, senki nem sejtette ezeknek a valós élettartamát.

Kevesen tudják, hogy az általában szovjet licencként számontartott házgyárak technológiáját Franciaországban tervezték. Még kevésbé ismeretes, hogy az alsózsolcai üzem által gyártott épületek belső kialakítását helyben dolgozták ki, és folyamatosan korszerűsítették. Az előre összerakott fürdőszobákat már teljesen készen szállították ki. Csaknem három évtizeden át megszokott volt Miskolcon, hogy a hatalmas teherszállító kocsik beépített ablakokkal, szerelt panelokkal cikáznak.

Noha annak idején nem ritkán bőszen kritizáltuk a csupa beton kaszárnyák gomba módra való terjeszkedését, most viszont senki nem mondaná meg, mi lenne nélkülük. Ez a háborgás azért is lehetett, mert a házépítéssel sosem tudott lépést tartani a parkosítás. A beton lakótelepek környezete gyakran akár egy évtizedig is amolyan elhanyagolt felvonulási területnek számított. Például a Mester utcai házak között csaknem tizenöt évig álltak a munkások és a szerelők barakkjai.

Simon Gábor szerint a házak elemeit tartó acélkapcsok kiállták az idő próbáját. Illő megdicsérni a korabeli hegesztőket is, akik sokszor a magasban állva illesztették össze a kapcsokat. A szakemberek egyre optimistábbak az épületek élettartamát illetően. Egyébként az elmúlt évtizedekben Miskolcon is volt néhány kisebb-nagyobb földrengés és földmozgás, de a panelos házakban sehol nem keletkezett kár. Még egy repedés erejéig sem. A szakemberek tartanak attól, hogy egyszer majd a lebontásuk nehezebb lesz, mint a felhúzásuk.

Hogy minek is köszönhető az összkomfortos, távfűtéses panellakások reneszánsza s drágulása, azt mindenki tudja. Azt is, hogy időközben a korszerű betonfűrészek megjelenésével egyre többen alakítják át a belső teret. Persze pontos statikai mérések után. Simon Gábor véleménye szerint a négy és a hat centi vastagságú válaszfalakat lehet mozgatni, viszont a tizenöt centis tartókat nem szabad háborgatni.