„Alakíts ma jobban, mint tegnap!” – Az 1950-60-as évek újítói lesz a címe a miskolci színészmúzeum következő, április 19-én (pénteken) délután 3 órakor tartandó bicentenáriumi sorozat előadásának.
Ez a kor már az államosítás időszaka a színházakban is. Teljesen új világ indul be a teátrumok életében. Mikita Gábor színháztörténésztől megtudtuk, hogy az 1949-ben történt államosítás gyökereiben alakítja át a színházak működését és stílusát, hiszen addig a direktorok magánszínházak igazgatói voltak, akik bérelték az intézményt és alapvetően bevétel-orientált és szórakoztató intézményt működtettek. Mint mondta, 1949 után gazdaságilag is kiegyensúlyozott helyzetbe kerültek a színházak, és rendezettebbé vált a színészek fizetése, nyugdíjazása is. Kialakul a napjainkban is jellemző műsorstruktúra, ami azt is jelentette például, hogy nem heti egy-két próbával hoznak létre egy produkciót, hanem egy hónap alatt, ami már elmélyültebb előadásokat eredményezett. Ekkor alakult ki az, hogy ugyanolyan arányban játszanak a színházak klasszikusokat és zenés darabokat.
Mikita Gábor ízelítőül elmondta, hogy az első éveket a mozgalmi jelleg határozta meg, ami a színházakba is bevonult. Erre utal a Páholynyitogató negyedik előadásának címe is, az „Alakíts ma jobban, mint tegnap!”, ami egy brigádmozgalmi felhívás volt. A színházakban is létrejöttek brigádok, akik versenyeztek egymással és gyárakba jártak patronálni, amit a színészek egyébként élveztek is. A repertoárokban túlsúlyban voltak a szovjet darabok, amelyek idővel lassan leépültek.
Mikita Gábor portálunkkal megosztotta, hogy ezt a korszakot Agárdi Gábor visszaemlékezései alapján idézi majd fel, akit abban az időszakban a miskolci színházhoz osztottak be. Az államosítás után ugyanis háromtagú bizottságok járták az országot, akik megnézték a vidéki társulatoknál dolgozó színészeket és kiválasztották azokat, akiket az államosított színházak tagjainak javasoltak. Agárdy Gábor naplójából kiderül, hogy ezt követően rendeződött a helyzete és ezt követően lehetett fővárosi színész. Az államosítás után azonban ennek ellenkezője is előfordult. Az tudniillik, hogy vidéki teátrumok a fővárosi művészek hosszabb-rövidebb száműzetésének helyszínévé is váltak. Valós vagy koholt politikai vagy magánéleti „botlások” miatt került még az ötvenes évek elején Miskolcra Tímár József, Titkos Ilona, a Bárczy Kató-Szabó Sándor házaspár.
Mikita Gábor véleménye szerint az ’50-es években volt a legerősebb és legütősebb társulata a miskolci színháznak. Agárdy mellett például itt játszott a fent említett művészeken kívül Szirtes Ádám, Őze Lajos, Hacser Józsa, Szabó Sándor, Máthé Éva, Jancsó Adrienne, Galambos Erzsi, Nagy Attila.
Mkita Gábor kiemelte: maradandó értéket teremtett, hogy az államosítást követően lettek vidéken a repertoár meghatározó darabjai a klasszikus szerzők művei: kezdetben főleg Moliére volt népszerű, s ekkor kapott egyre nagyobb teret vidéken is a Shakespeare-életmű. Ekkor kerültek előtérbe a görög drámairodalom darabjai is. Kazimir Károly a miskolci színházban rendezte meg az azóta is emlegetett Antigoné előadását 1956-ban, ami a magyar színjátszás egészére kihatott. Ekkor született ugyanis meg Kazimir Károlyban a Körszínház gondolata, amely Budapesten a Városligetben született meg, mint Nyári Színház, és az 1960-as évek sajátos, formabontó, legmodernebb színháza lett.
Ezt a korszakot egy másik, szintén nagy korszak követett, amelyet Nagy Attila visszaemlékezéseiből ismerheti meg majd a nagyérdemű pénteken 3 órától a Thália-házban.
