A második világháború legsúlyosabb bombatámadása 1944. június másodikán érte Miskolcot. A tragédia 80. évfordulóján az áldozatokra emlékeztek.

177 polgári áldozat, 29 katona: összesen kétszázhatan vesztették életüket a várost ért támadás során.

- Ugyan kiadták az utasítást, hogy mindenki húzódjon óvóhelyre, megszólaltak a szirénák is. Az emberek azonban úgy gondolták, elég, ha bemennek a vásárcsarnokba. A legnagyobb találat ezt az épületet érte – idézte fel a tragédiát Fedor Vilmos várostörténet-író, Miskolc díszpolgára.

- A városlakók tudták, hogy háború van, de nem számítottak arra, ami történt. Számos piacozó, kereskedő volt a vásártéren, sokan érkeztek vidékről is. Azt nem sejtették, hogy Olaszországban egy Foggia melletti repülőtéren százhúsz B24-es nehézbombázó szállt fel egy órával korábban, hogy csapást mérjenek kelet-magyarországi pályaudvarokra és katonai létesítményekre.

Fedor Vilmos elmondta, az önkormányzat utasítására romos épület mellé gyűjtötték a holttesteket, és arra kérték a lakosságot, hogy aki tud, segítsen az azonosításban.

- Ezt két napig tehették meg az emberek, mivel nyár volt. Ezt követően a városnak döntenie kellett a temetésekről. Úgy gondolom, erre a tragédiára emlékezni minden Miskolcot szerető embernek feladata, kötelessége – fogalmazott a várostörténet-író.

A Miskolc-Belvárosi Nagyboldogasszony Görögkatolikus székesegyház melletti kopjafánál tartott megemlékezésen az önkormányzat nevében Szopkó Tibor alpolgármester tartott beszédet.

- Egy város, akár egy nemzet, akkor nézhet fényes jövő elé, ha megfelelő viszonyt ápol a múltjával. Ez pedig akkor valósulhat meg, ha emlékezünk, építünk rá, de nem válunk a rabjává – fejtette ki gondolatait az alpolgármester.

- Egy olyan nemzedék tagja vagyok magam is, amelyik csak hírből ismerte a világháborút: elmondásokból, tankönyvekből, helytörténeti munkákból. Ez a nemzedék pedig nem is szeretné megismerni a háborút. Pedig a szomszédunkban épp háború van. Ideológiától függetlenül mi abban hiszünk, hogy a háborúnak nem lehetnek győztesei. Az én nemzedékem abban hisz, hogy mindent meg kell tenni a béke érdekében, nem csak társadalmi szinten, hanem a városok szintjén is. Egy biztonságos, békés Miskolcért dolgozunk, és tennünk kell azért, hogy a 80 évvel ezelőtti tragédia továbbra is egy szörnyű emlék maradjon – mondta Szopkó Tibor.

A beszédek után Orosz Atanáz görög katolikus püspök és Szemerszki Mihály parókus imát énekeltek az áldozatokért, majd a jelenlévő intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit a kopjafa tövében.