Idén 20. alkalommal díjazta a Kortárs Hangon irodalmi pályázat legtehetségesebb ifjú művészeit az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) és a Miskolci Egyetem (ME). A nemzetközi pályázaton évről-évre egyre több vers és kispróza  mutatkozik be. A legjobb pályaművek ezúttal is egy költészetnapi kötetben jelentek meg, de egy országos folyóiratban is olvashatóak lesznek majd. A legjobbakat több mint 10 kategóriában díjazták. Elek Zsófia a Miskolci Egyetem rektori díját nyerte el, csakúgy, mint tavaly.

A Slam Poetry műfajában szárnyakat bontogató ifjú művész bár lélekben készült az idei felhívásra, mégis nagy bajban volt, hogy melyik két művével pályázzon. Volt ugyan a tarsolyában néhány szöveg, de egyiket sem érezte elég erősnek ahhoz, hogy bekerüljenek a kötetbe. Végül korábbi alkotásai közül András László Mikor van vége című versének tavaly írt Szerelem című parafrázisát választotta ki, de hogy mi legyen a másik beküldendő mű, azt még a beadás előtti napon sem tudta, ám mint mondta, éppen időben és jól jött az esti soron következő bérletes színházi előadás, amely történetesen Arthur Miller darabja, A szálemiek volt Rusznyák Gábor rendezésében. 

– Annyira megérintett és felkavart az, amit láttam, hogy az első felvonás utáni szünetben bénultan meredtem magam elé és nem tudtam magamhoz térni attól a lelki gyötrelemtől, amit akkor éreztem. Másnap versben írtam ki magamból az élményeimet. 

Elek Zsófia beszélt arról is, hogy annyira bevonódott a színpadon látott cselekménybe, hogy miközben értette a hősök motivációit, mégis fájt neki az általuk megélt konfliktusok igazságtalansága – Úgy éreztem, mintha én is egy szereplő lennék, hogy fel kell mennem a színpadra és meg kell mondanom, hogy nem vagytok normálisak – mondta. Majd kifejtette: nem értett egyet azzal, hogy a börtönbe vetett Proctort – akinek a felesége terhes – akkor mentesítik a halálbüntetés alól, ha bűnösnek vallja magát, de a férfi nem adta a nevét a hazugságokhoz, fontosabb volt neki a becsülete, mint az élete.

- Nehéz volt elfogadnom azt a döntést, hogy inkább meghal, minthogy egy életre megbélyegezzék, mert ennek számomra az az üzenete, hogy csak a legerősebbeknek adatik meg az, hogy megőrizzék önmagukat. Nekem fontosabb lett volna a még meg nem született gyermek sorsa – hangsúlyozta. 

Elmesélte, hogy az előadás nyomán keletkezett írást, melynek címe Szálemben járt az ördög, megmutatta néhány olyan barátjának és ismerősének, akik jártasabbak az irodalomban, mint ő. Mint mondta, nekik tetszett, így esett erre a versre választás.

Az immár friss diplomás magyar-történelem szakos tanár az írást hobbinak, egyfajta ventillálásnak, terápiának tartja. – Én a nagy érzelmi kitörésekből tudok írni. A Slam Poetryket is csak akkor voltam képes a papírra vetni, amikor igazán nagy szerelmi csalódásaim voltak. Azóta, amióta kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élek már csak az említett parafrázist, no meg a színházi élmény után megírt verset voltam képes megszülni, de nagyon örülök annak, hogy végül mindkettő bekerült a kötetbe, ráadásul díjat is nyertem velük, sőt még a műveket értékelő zsűri elismerését is elkönyvelhettem magamnak.

Szálemben járt az ördög

Csend. Nem béke, csak csend és sötétség.
Várunk. Senki sem moccan, senki sem szól.
A remény helyébe költözött a kétség.
Mondják bűnösök vagyunk.
Mondják a halálos ítéletünket írtuk alá, mikor a nagy fekete könyvbe a nevünket bevéstük.
Azt is mondják, ha vallunk nem lesz akasztás.
De mi tudjuk az igazat, mi halljuk a nem szűnő imákat, jajveszékelést, sikítást.
Mi látjuk a nem apadó könnyeket, a néma segélykiáltást.
Tudjuk, hogy meghalunk.
Ha vallunk azért, ha nem hát azért.
Mondják bűnösök vagyunk.
Hogy az ördöggel cimborálunk.
De én szeretem az Istent, én csak őt szeretem!
Soha az ördög meg nem kísértett, se engem se itt bent a többieket.
Hát miért vagyunk mi mégis itt?
Miért szakítják el anyát a gyermektől, férjet a feleségtől?
Miért nem szól senki?
Miért tátog mindenki, mint horgot kapott hal?
Hát bűn az élet szeretete?
Bűn a tánc és minden zene?
Akkor vigyetek, vegyétek el életemet.
Be a vízbe, fel máglyára, lógjak bitón, mint egy árva.
Vesszen lelkem pusztulásba.
Mondják bűnösök vagyunk.
Mondják lelkünket mind eladtuk.

Mondják az ördög a részletekben lakozik.
De ez mind hazugság.
Itt, Szálemben az ördög közöttünk jár.
Cinkosokat keres és könnyedén talál.
De nem hallja senki a szenvedők szavát,
Imánk süket fülekre talál.
Vállaljuk hát bátran sorsunkat.
Ők gyáván ítéletet hoznak
Bárki felett, de nekünk a becsületünk megmarad.
Halljátok hát, ti nagy urak!
Szúrjatok rajtam keresztül tüzes vasrudat,
Verjetek agyon, kössetek fel,
De nektek és egy szót sem felelek!
Hiszen milyen bíróság az, hol az ártatlanságot kell bizonyítani és nem a bűnösséget?
A ti kezetekhez ártatlan emberek vére tapad,
Az én lelkem holtomban is tiszta marad.
De azt az egyet bírák ne feledjétek,
A pokol tüze mindenkit ugyanúgy megéget.

Szerelem

András László – Mikor van vége parafrázis

Egyszer tényleg létezni fog.
Mert létezik, csak nem hiszed le.
Nem akkor fog létezni, amikor apa mondja és nem akkor, amikor anya hisz benne.
Mert létezni csak akkor fog, amikor tényleg létezik.
Nem akkor fog létezni, amikor már egyszer hittél benne, mert akkor még nem létezett, csak te
hitted azt, hogy létezik.
És amíg eljutsz odáig, hogy tényleg létezzen, addig nagyon sokszor fogod azt hinni, hogy ez már
az.
Pedig akkor még fényévekre leszel attól, hogy igazán létezzen.
És akkor lesz, hogy nagyon fog fájni és azt fogod gondolni, hogy ez volt az, hittél benne és
tényleg létezett és most, hogy már nincs, többé nem is fog létezni.
De ez is megtévesztés, mert csak álruhába bújtatott létezés volt, nem tényleges.
Mindenhol a létezését keresed. Mindenkiben.
Ha csak a létezés szikrája is fellobban, véded, óvod, dédelgeted és dezillúziókat állítasz magad
elé, hogy elhidd ez igenis az, tényleg létezik.
És akkor megint azt hiszed, hogy létezik.
Pedig nem.
Mert létezni csak akkor fog, amikor tényleg létezik.
Nem akkor fog létezni, amikor a többiek azt mondják, ez az.
Mert lehet, hogy sokkal korábban kihalt és akkor már rég nem létezett.
Aztán van, hogy azt mondod ez nem az és később jössz rá, hogy akár lehetett volna is.
De akkor már mindegy, mert nem létezett.
Mert létezni csak akkor fog, amikor tényleg létezik.
Ne kérdezd az mikor lesz.
Én sem tudom.

Nem ma, nem tegnap, nem holnapután.
Ha létezik – és ugye létezni csak akkor fog, ha tényleg létezik – akkor mindig létezik.
Létezik vasárnap, létezik Húsvétkor, létezik az álmos hétfőkön, létezik a tengerparton, létezik a
repülőn, a szülőszobán, az árvaházban, a vasúti síneken, a szeméttelepen, a kocsmában.
Létezik amikor haragszol rá, létezik amikor azt hiszed vége, létezik amikor hiányzik, létezik
amikor veled van.
Mert létezni csak akkor fog, ha tényleg létezik.
És ha tényleg létezik, az örökre megmarad.