Hatalmas indulatokat váltott ki az elmúlt napokban a kormány fakitermelés fokozását engedélyező rendelete: petíciók tucatjai indultak el, melyeket több százezren alá is írtak. Nagyon helyesen. Tüntetések voltak országszerte, ezeken hol civilek, hol politikusok álltak ki az erdőkért. Sőt, több város, köztük Miskolc is kijelentette: a területén lévő erdőkben egyetlen fát sem lehet kivágni.

A felháborodás láttán a kormány végül meghátrált, de természetesen nem azt tette, amit a tiltakozók kértek, nem a rendeletét vonta vissza. Ehelyett hozott egy másik rendeletet Nagy István agrárminiszter, mely szerint természetvédelmi vagy Natura 2000 területeken és az állami erdőkben nem lehet tarvágást engedélyezni. Mondhatnánk, hogy félsiker, de valójában még fél sem.

És itt útelágaz(ód)áshoz is érkezünk. Aki ugyanis azt hitte, ez a jegyzet aktuálpolitikáról fog papolni, nagyot téved. Ez az írás az erdőkről szól, melyek veszélyben vannak, és távolról sem azért, mert az energiaválság miatt a politika ellenük fordult. Van nekik természetes ellensége: mi, az emberiség.

Persze, tisztelet a kivételnek, nyilván nem mindenki az, de tény, hogy az energiaitalos és sörös dobozokat, chipses zacskókat és egyéb, erdőbe nem illő hulladékot nem a tarvágást elrendelő és azt támogató politikusok dobálják el az erdőben (persze a döntések miatt ők sincsenek felmentve). Az illegális szemét sem saját lábán sétál ki a tisztásokra, kisvasúti sínpárok mellé, út menti facsoportok tövébe. Ezeket ti,vagy ha úgy tetszik mi, emberek hordjuk oda. Mondjuk nem én, hanem azok, akik úgy hiszik, a természet eléggé erős ahhoz, hogy neki ez is beleférjen.

Nos, rossz hírem van, ugyanis úgy fest, nem fér bele, vesztésre áll. Velünk, emberekkel szemben. És ezen vajmi keveset változtat, hogy most az erdők tarvágását vizionálva emberek sokasága írta alá az online petíciókat. Ettől még ugyanúgy el fogják dobni azt a dobozt, azt a zacskót újra és újra. Sajnos még az aláírók egy része is. A természetvédelem nem erről szól, csak ezt sokan nem értik. Természeti környezetünk pedig, félek, már nem sokáig bírja.

Az erdők mindennek ellenére is élnek még. Tegyük hozzá, azért, mert az erdészetek, a nemzeti parkok vagy az önkormányzatok évente milliókat költenek arra, hogy az emberek túlméretezett ökológiai lábnyomát megkíséreljék eltüntetni. Vagy még inkább azért, mert a civilek és szervezeteik, időt meg energiát nem kímélve szervezik akcióikat, hogy eltüntessék azt a mocskot, amit otthagynak sokan. Na, ehhez jönne vagy jött volna hozzá az engedélyezett tarvágás, amit már biztosan nem bírt volna el a természet. De a kormány megfutamodása után kialakult helyzet sem ad okot nyugalomra.

Van megoldás? - vetődik fel jogosan a kérdés. Lehet. Ehhez azonban most nem lesz elegendő aláírni két fröccs között egy online petíciót. A múlt pénteki miskolci tüntetésen védőrség felállítását kezdeményezte a „Mentsük meg a Bükköt!” civil csoport. Ehhez bárki csatlakozhat, és jelezheti, ha természetkárosítást lát. Az új rendelet értelmében tarvágás talán nem lesz, a szemét ellen viszont továbbra is küzdeni kell. Most talán még megvédhetjük az erdőket. Talán még nem késő. Viszont ha nem kapunk észbe, egyszer, az igen közeli jövőben, biztosan az lesz.