Tenni akarás a családért – röviden így foglalta össze kérdésünkre a hosszú élet, egészen pontosan az ő hosszú életének titkát Goór Ernő Emilné Julika néni, akit hétfőn délelőtt köszöntött Középszer utcai otthonában Miskolc város képviseletében Barta Gábor, a terület önkormányzati képviselője és Szomorné Takács Tünde, a polgármesteri hivatal szociális és köznevelési osztályának csoportvezetője.

Julika néni nagyon hálás volt a köszöntésért, mint mondta, nagyon sokat jelent számára az, hogy a város, melyben életének egy meghatározó részét eltöltötte (és tölti még mai napig) megemlékezik a szépkorú lakóiról.

– 1959-ben „találkoztam először” Miskolccal, akkor tanulni érkeztem a városba az óvónőképzőbe. A tanulmányaink végén negyvenhárman tettünk sikeres vizsgát és mivel akkoriban nagyon kellettek a fiatal óvónők, mindannyian hamar elhelyezkedtünk – mondta.

Ő maga először Szentistvánon kezdett dolgozni, itt közel tíz évet foglalkozott a helyi csöppségekkel, majd visszatért Miskolcra. Először Perecesen a helyi óvodába került, ott huszonegy éven át dolgozott, majd még tíz évet a bulgárföldi intézményben. Mint mondja, imádott gyerekek között dolgozni, vérében volt a szakma, már kislányként is tanítónőset látszott. Kezei közül negyven év alatt több mint ezer gyermek kerülhetett ki, büszke rá, hogy sokan még most is megismerik, beszélgetnek vele, ha az utcán találkoznak.

Julika néni kétszer ment férjez, mindkét házasságából egy-egy lánya született, az idősebbet tavaly súlyos betegség miatt tavaly vesztette el. Fájdalmát másik lánya, valamint öt unokája és hat dédunokája enyhít. „Azt mondhatnám, hogy majdnem minden napra van valami programom, jövök-megyek, mindenben segítek a gyerekeknek, amiben csak tudok, ezért élek még – mondta mosolyogva.