Ugrás a tartalomra

Fehérköpenyesek a rajzgépnél

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. október 24. vasárnap 09:28
Szántó István jegyzete.

Tessék megnézni a miskolci belváros több százéves megmaradt, patinás épületeit. Hasonlítsák össze a történelem és az időmúlás okozta foghíjak helyére felhúzott házaival. Az esztétika és a puritán praktikum találkozása sem új keletű, azokra az időkre emlékeztet, amikor még nem voltak harcos városvédők vagy éppen nem hallathatták a hangjukat. Mindannyiunk mentségére szóljon, hogy a krónikus lakáshiány, amelyet csak a panelházak elterjedésével tudtak felszámolni, még a leglelkesebb építészeket is átmeneti kompromisszumra késztette. A stukkós szobrocskák, a csicsásnak tetsző díszítőelemek kimentek a divatból vagy már nem is lennénk képesek ezeknek a megvalósítására.

Magam is sokat, sokszor építkeztem, valahogyan sosem tudtam malteros vödrök nélkül élni, így aztán jó néhány barátra tettem szert a pallérok és az építészek világából. Most Gyarmati Imre és Grand András tervezőmérnökök segítségével elevenítjük fel, hol és miként álmodták meg hajdanán a miskolci épületeket.

Az elismert szakmabeliek elmondása szerint a hatvanas években még csak a miskolci és a borsodi tervező vállalat regnált. Az előbbi a Szarvas patika feletti emeleteken, ebből lett az Északterv, míg a megyeiek a villanyrendőr szomszédságában székeltek. Majd a gigantikusnak ígérkező nagy beruházások idején az Északterv a Zsigmondy utca sarkára költözött. Ebben a „művészkeltetőben” számos Ybl-díjas mérnök tervezte meg a város legimpozánsabb középületeit.

A nyolcvanas évek elején Gyarmati Imre mérnök, aki már az egyetemi évei alatt is filmezett, úgy gondolta, a fotózáson túl érdemes lenne levideózni is az általuk tervezett létesítményeket. Itt jöttem a képbe, Imrével a fél országot beutaztuk, hogy VHS kazettákra mentsük az alkotásaikat. Annak idején csaknem heti rendszerességgel megfordultam az irodaházban, így magam is láthattam a nagy változást az amerikai szerkesztőségekre jellemző munkatermeket. Itt már nagy asztaloknál ülve terveztek. Míg az Erzsébet téri irodában a műszaki rajzolók fehér köpenyben álltak a másfél négyzetméteres, úgynevezett rajzgépek mellett. Ezeken a megfelelő szögben dönthető táblákon többféle speciális vonalzó segítette a pauszpapíron való tustollas rajzolást. Nem volt könnyű nyolc órán át a fehér lapok felett görnyedni, ezért műszakonként akár többször is közös tornagyakorlatokat végeztek.

Szép számmal foglalkoztatták itt a geodétákat, földmérőket, akik minden beruházáshoz előkészítették a terepet. Először kimérték az épület helyét, majd alapozás előtt kijelölték a sarokpontokat. Persze a figuránsok nélkül semmire nem mentek volna, ők azok, akik a piros-fehér sávos botokat mozgatták, akár több száz méteres távolságban is. Mindaddig, míg a teodolit fókuszában fel nem tűntek a csíkok. Nem volt még mobiljuk, így az egymás közti kapcsolattartás úgy zajlott, mint ahogyan a tengeri hajók matrózai tették. Karmutogatással. Imre emlékeiben rögzült is néhány derűs helyzetkomikum, sokszor az út szélén állva traffipaxnak vélték a három lábon álló teodolitot. Visszafordultak megkérdezni, vajon milyen gyorsan robogtak előttük.

Az ITC-székház; Fotó: Juhász Ákos

Barátaim máig se tudják, igazából, nehéz is kibogozni, hogy körükben, mikor, milyen szempontok szerint oszlottak meg a nagy beruházások előkészítései. Az Ybl-díjas Dézsy János nevéhez fűződik a Matáv Régi posta utcai épülettömbje. Dósa Károly tervezte a volt pártházat, a mai ITC-t, Horváth István pedig a népkerti sportcsarnokot. Nagy Zoltán nevéhez fűződik a Szentpéteri kapui húszemeletes toronyház.

Egyébként a mindenkori vezetők határozták meg, kire mit bízzanak. Nem volt könnyű a választás, hiszen országosan ismert, nagynevű építészek dolgoztak az Északtervnél. Nagy merészség egy névsorolvasás, de megkísérlem: Szakonyi Adrienn, Horváthné Boros Mária, Sallai Mátyás, Bodonyi Csaba, Ferencz István, Rudolf Mihály, Puskás Péter, Rostás László és Viszlai József és még sokan mások, mint ahogyan valamikor a magyar filmek stáblistájának a végére írták.

Sokukkal volt szerencsém beszélgetni az utóbbi években. Mindannyian egyben közös nevezőre jutottak, a vállalat szétzilálása után a nagy feladatokat rendre elhappolták a fővárosi építészek. A helybéli megrendelők elpártoltak tőlük.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
Miskolc és környéke